2010. december 11., szombat

Pócsmegyeri kirándulás képekben



a pócsmegyeri rév


Múlt hétvégén két régi barátosnémmal hivatalosak voltunk Szilvikéhez egy kis hétvégi kikapcsolódásra. Mi hárman ezer éve ismerjük egymást, valamikor együtt növeltük a bankszakma oszlopos tagjainak számát. Gyönyörű helyen - bár számomra a világ végén - laknak a férjével, egy festői szépségű kis községben Pócsmegyeren. Évek óta rendszeresen összejárunk, de csak a most jutott eszembe, hogy kicsit utána nézzek Pócsmegyer történetének. A helynév első tagja arra utal, hogy egy "Pócs" nevű személyé volt, a második tag pedig arra, hogy Megyer törzsbeliek lakták. A tatárjárás pusztítása szerencsére elkerülte, majd az 1500-as években a török hódoltsághoz tartozott, később pedig az Eszterházy család tulajdona lett. Egy árvíz teljesen elpusztította a községet, de az itt lakók újra építették. Egy 1848-as feljegyzés szerint pócsmegyeri pék sütötte Kossuth Lajos asztalára a kenyeret.

De  visszatérve a kirándulásra. Kicsit rossz időpontot választottunk, mert aznap rettenetesen hideg volt, még a fényképezőgép is szinte teljesen odafagyott a kezemhez. Ennek ellenére nagyon jó hangulatunk volt, finomakat ettünk, ittunk. Szilvikéék itt a város zajától távol gazdálkodó életmódot folytatnak. Hatalmas kertjükben szinte mindent megtermelnek és az állatokból sincs hiány. Vannak cicák, tyúkok és nagyon aranyos, szelíd birkák, akik a tenyerünkből esznek.


Íme néhány pillanatkép:


hófödte téli táj








vadkacsák








egy kóbor kutyus



Zokni cica




kíváncsi birkák











2 megjegyzés:

  1. Valóban nagyon jó volt és jól éreztük magunkat.

    Az egyik résztvevő....

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatást!
A hozzászólás linket, hirdetést, reklámot nem tartalmazhat!