2011. január 26., szerda

Egy kedves díj + 100. rendszeres olvasóm





Már van néhány kedves díjam, amiket tőletek, blogtársaimtól kaptam, de ma három bloggerina Hajnalka, Andi és Brigitta is úgy gondolta, kedveskedik nekem egy újabbal. Így hát mától a Liebster Blog díj boldog tulajdonosa is lettem. De a nagy vidámkodás közben el ne felejtsem, hogy némi kötelezettségem is van a díjjal kapcsolatban.


A következőket kell tennem:


1. Írok egy bejegyzést, amelyben közzé teszem a Liebster-blog képet, és bemásolom ezt az útmutatót.

2. Belinkelem annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptam, és hagyok nála egy hozzászólást, hogy elfogadom a díjat, és megadom a bejegyzésem elérhetőségét.

3. Ezután elgondolkodom, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretném adni a díjat, belinkelem őket a bejegyzésembe, és értesítem őket egy hozzászólásban a jelölésről.

4. Tehetséges kezdő blogolókat részesítem előnyben, nem olyanokat jelölök, akiknek több 100 követője van.

Szerettem volna a díjat a kiválasztottakon kívül, a követők számától függetlenül még nagyon sokaknak odaadományozni, mert díjat kapni mindig elismerést jelent és mindenkinek jól esik, de hát a szabály az szabály, így sok szeretettel most rájuk teszem a voksom:


Főzőcske

Íz-varázslat

Gesztenye



Közben nem szeretnék elfelejtkezni a 100. rendszeres olvasómról sem, aki nagy meglepetésemre nem egy háziasszony, hanem egy "háziúr" lett. Kedves Krisztián! Szívből köszöntelek a blogomon, nem is tudod, milyen öröm volt számomra a megérkezésed, melyre több, mint 1 évet vártam. Persze az első olvasómnak és az összes többinek is úgyanígy örültem, de a századik azt hiszem minden blog életében egy mérföldkő. Pici visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy a blogot írni nem csak a magam örömére érdemes, hanem vannak még néhányan, akiket érdekel, hogy én itt mit firkálgatok, akarom mondani: sütögetek-főzögetek. Szóval mindenkinek köszönöm aki napi-heti rendszerességgel vagy ha ritkábban is, de bekukkant hozzám, mindeközben bátorít, vigasztal, örömöt és lendületet ad nekem az egyáltalán nem könnyű hétköznapokon.






2011. január 24., hétfő

Szalagos fánk




A farsangi időszak vízkereszttől (január 6-tól) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. A farsang szó hallatán szinte mindenkinek az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg a képzeletében. Ha farsang, akkor móka, kacagás és persze bőséges evés, ivás. A farsangi időszak jellegzetes étele a fánk. ITT már egyszer írtam a fánk történetéről. Könnyű, foszlós tésztája semmihez sem hasonlítható finomság. Erdélyben pánkónak, a Felvidéken siskának, a palócok pedig pampuskának nevezik. Sokan azért nem készítenek otthon fánkot, mert félnek, hogy nem kel meg a tészta, vagy nem lesz szalagos a fánk, vagy a tészta túlságosan megszívja magát olajjal. Ezzel a sokszor próbált, bevált recepttel szeretném a félelmeket eloszlatni.

Elkészítési idő: 120 perc

Szalagos fánk

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 2-3 dl tej (a liszt minőségétől függően)
  • 4 dkg élesztő
  • 5 dkg porcukor
  • 5 tojássárgája
  • 6 dkg olvasztott vaj
  • 1/2 dl rum
  • 1 citrom vagy narancs reszelt héja

Elkészítése:

  1. 1 dl langyos tejben a porcukorral 10-15 perc alatt felfuttatjuk az élesztőt.
  2. Egy nagy tálba átszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a maradék tejet, csipet sót, 1 citrom vagy narancs reszelt héját, a felfuttatott élesztőt.
  3. Robotgép dagasztókarjaival addig dagasztjuk a tésztát, amíg lágy és hólyagos nem lesz és el nem válik az edény falától. Ekkor apránként beledolgozzuk az olvasztott (de már nem meleg) vajat és a rumot is.
  4. A tésztát letakarva meleg helyen kb 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.
  5. Ha megkelt lisztezett deszkára borítjuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk, 6 cm-es fánk szaggatóval vagy egy pohárral kiszaggatjuk. A kimaradt széleket újra összegyúrjuk és azt is kiszaggatjuk. 10 percig pihenni hagyjuk.
  6. A megkelt fánkok közepébe mélyedést nyomunk. Közepesen meleg (160 C) olajban kezdjük a sütést. A fánknak az az oldala legyen alul, ahol a mélyedés van. Rögtön letakarjuk fedővel, ettől lesz majd szép szalagos a fánk. Mikor megfordítjuk a másik oldalára, azt már fedő nélkül sütjük.
  7. Én azt szeretem, ha a fánkok szép világos színűek, nem sütöm túl barnára
  8. A kész fánkokat papírtörlőre szedjük, leitatjuk róla a felesleges zsiradékot.
  9. A mélyedésbe rummal elkevert baracklekvárt teszünk, tetejét porcukorral meghintve kínáljuk.

A jó szalagos fánk elkészítéséhez néhány fontos szabályt be kell tartani:


  • A helység, ahol a fánkot készítjük meleg legyen, a hozzávalók pedig szoba hőmérsékletűek legyenek.


  • A lisztet mindig szitáljuk át.


  • A rum nem engedi, hogy a tészta magába szívja a zsiradékot.


  • A fánktésztát ne nyújtsuk, csak éppen simítsuk rajta végig a nyújtófát.


  • Fontos, hogy az olaj meleg legyen, de ne forró, mert a tészta kívülről megbarnul, megég, belül pedig nyers marad.


  • Egyszerre csak annyi fánkot tegyünk az olajba, hogy kényelmesen elférjenek, mert sülés közben megnőnek.


  • Nagyon fontos, hogy a tésztát mindig a lyukas felével lefelé tegyük az olajba, hiszen a felső része könnyebb, így majd ez úszik az olajban, míg a sűrűbb alsó rész tovább tud kelni.


  • A sülő fánkokat azonnal takarjuk le fedővel és csupán 1,5 percig hagyjuk sülni, majd a fedőt levéve a fánkokat fordítsuk meg, és fedő nélkül süssük ismét 1,5 percig.


  • A kész fánkokat ne rakjuk egymásra, mert a gőztől megereszkednek.


  • Csak tálalás előtt, langyosan szórjuk rá a porcukrot, mert a megolvadt cukor eláztatja a tésztát.





2011. január 22., szombat

ROXY




Nehéz szavakat találni, mikor az ember elveszíti a legjobb barátját. Karácsonykor még reménykedtünk, hogy megfelelő gyógyszerekkel kezelni tudjuk az epilepsziás rohamait és hamarosan újra teljes életet élhet. Sajnos ezek a rohamok intő jelei voltak annak, hogy egy súlyos betegség áll a dolog háttérben. Olyan idegrendszeri károsodás jelentkezett Roxynál, ami gyógyíthatatlannak bizonyult. Az év utolsó napján könnyekkel a szemünkben és végtelen fájdalommal a szívünkben elbúcsúztunk tőle. Imádott gazdája karjaiban, méltósággal ment el. Tudtuk, hogy ez az egyetlen dolog, amit még tehetünk érte. Sokkal jobban szerettük őt annál, minthogy szenvedni hagyjuk.

Roxy már nem volt kölyökkutya, mikor hozzánk került. Kb 2 éves lehetett. Egy útszéli omladozó kocsma tövében feküdt piszkosan, porosan, soványan és éhesen. Gyakran jártunk arra és a közeli közértben mindig vettünk neki bőségesen ennivalót. Megetettük, megitattuk, de hazahozni nem akartuk, mert akkor már 3 kutyusunk volt itthon. Aztán egy napon, mikor az Apukám megint arra járt, hogy megetesse, nem találta őt sehol. Amíg várakozott, hogy előkerüljön, fájdalmas, szívszorító kutyavonítást hallott az omladozó épület háta mögül. Hátrament megnézni, hogy mi történt. De amit akkor ott látott arra ő sem számított. Roxyt egy, a kocsmából kitántorgó részeg üldözte és a kezében lévő vasvillával, éppen agyon akarta szúrni, mert megharapta őt. Ebben a pillanatban eldőlt a sorsa és negyediknek ő is hozzánk költözött.


Bizonyára azelőtt is rossz sorsa lehetett, mielőtt az utcára került, mert nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra bízni tudjon az emberekben. Végtelen türelemmel és szeretettel vettük őt körül, míg szép lassan, szinte észrevétlenül letétbe helyezte nálunk a szívét. Szavakkal leírhatatlan a hűsége, barátsága, ragaszkodása, az Apukámmal való kapcsolata, akit a végletekig imádott. Rengeteg örömteli percet, csodaszép emléket köszönhetünk neki. Vele éltük meg az önfeledt boldogság legszebb pillanatait.


12 boldog évet töltött velünk. Nem volt olyan nap, hogy ne biztosított volna minket arról, hogy mennyire szeret. Mindenkit külön-külön. A szeretetének felém irányuló megnyilvánulásai közé tartozott, hogy mikor reggelente dolgozni indultam (volna) átfogta a lábam és percekig nem engedte el. Én pedig egyetlen reggel sem mulasztottam el megsimogatni a kis fejét.


Nemcsak minket embereket szeretett, de a velünk élő többi kutyust is cicákat is. Ha valamelyik két másik kutyánk között vita támadt, ő általában csendesen szemlélte egy darabig, majd kis idő elteltével valamelyiket a nyakánál megfogva elrángatta és jól "beolvasott" neki. Mikor a kiscicáink megszülettek anyatigrisként vigyázott rájuk. Terelgette, őrizte őket játék közben. Mikor már felnőttek gyakran Roxyhoz hozzábújva aludtak el.     



„Egy régi legenda szerint,


ha egy kutya meghal, a túlvilág határán nyugalmat talál. Itt a Szivárvány hídon túl már nincs betegség, és ismeretlen a kín és a bánat. Az erdő szélén, a dombok lábánál rohangáló felhőtlen boldogságban élő kutyáknak már csak a régi társuk, a gazdájuk hiányzik. Aztán egy szép napon ismerős illatokat visz a szél…

Az egyik kutya megáll, fülét hegyezi, majd hirtelen elszalad. És amikor észrevesz téged, látja, hogy te érkeztél, teste már reszket a vágytól, ahogy feléd rohan. Boldogan kapaszkodtok egymásba az örömteli újratalálkozásban, és te újra belenézhetsz a hűséget, mérhetetlen rajongást árasztó kutyaszemekbe. Együtt sétáltok át a Szivárvány hídon, és soha többé nem váltok már el egymástól.”




ROXYKÁNK fuss, szaladj a csillagok közé! Ha felnézünk az égre és meglátjuk a legfényesebb csillagot, tudni fogjuk, hogy megérkeztél...








2011. január 10., hétfő

TECHNIKAI SZÜNET




kép


Bizonyára sokan észrevettétek, hogy az idei évben még nem született új bejegyzés a blogon. Nem szeretném hanyagolni a blogírást, de sajnos az utóbbi időben megint sokat "betegeskedett" a gépen. Először csak apró bosszúságokat okozott. A megírt anyag teljes mértékben elszállt, vagy a gép posztolás közben egyszerűen kikapcsolt. Nos mára odáig jutottam, hogy egy kéretlen vírus teljesen leirtotta az operációs rendszeremet, amit újra kell telepíteni. Ez kicsit időigényes lesz, így nem tudom mikor tudok jönni újra, de remélem nemsokára megoldódik a probléma és új receptekkel várhatlak benneteket. Addig is köszönet mindenkinek aki továbbra is olvas és meglátogat!