2012. december 31., hétfő

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!




Az alábbi verssel kívánok minden blogtársamnak, olvasómnak, ismerősnek és ismeretlennek, egy reménytelibb, boldogabb, szerencsés új évet!



ÁLDÁS


Kívánok én hitet, kedvet, 
szép szerelmet, 
hű türelmet,
 utakhoz fényt, 
csodát, álmot, 
békességes boldogságot, 
magyar szót és égre kéket, 
emberarcú emberséget,
 verseket, célt, igazságot, 
daltól derűs jobb világot,
 bokrok mellé társnak fákat, 
napfényt, amely el nem fárad, 
tekintetet szembe nézve, 
éjt meg nappalt soha félve, 
kézfogásos tiszta csöndet,
 és mosolyból minél többet...!
Ami mögöttünk van,
ha nehéz is, vége.
Tegyük most a gondot,
bosszúságot félre!
Búcsúztassuk méltón
az öreg Óévet,
s bizakodva várjunk
Új esztendő, téged!
Hozz az embereknek
boldogságot, békét!
Varázsold szemükbe
öröm tiszta fényét!
Hitük sose fogyjon,
szívük ne csüggedjen!
Asztalukon étel,
s ital mindig legyen!
Pénzt adj a szegénynek,
erőt, csüggedőnek!
Reményt nyújts, ha néha
nehéz napok jönnek!
Feledjük a rosszat,
őrizzük a szépet!
Kívánjunk egymásnak
Boldogabb Új Évet !!! 


                                            (Dandé Katalin)





2012. december 30., vasárnap

Megint temettünk ...



Néhány napja még nem gondoltam, hogy az év vége megint egy szomorú eseményt tartogat a számunkra. 
Nagyon csöndes és fájó volt a karácsonyunk.

Két hónappal ezelőtt veszítettük el Szávát, a gyönyörű, okos, édes 5 hónapos kiscicánkat, két éve, az év utolsó napján pedig 15 éves Roxy kutyusunktól kellett búcsúznunk. 

Most nem cicát vagy kutyust temettünk, hanem LOKI-t, az első és egyetlen patkánykánkat. Ő sem szokványos módon került hozzánk. Nem állatkereskedésben vettük, még csak nem is ajándékba kaptuk. Lokit az udvarunkban találtuk. 

Két évvel ezelőtt egy szép őszi délutánon arra lettünk figyelmesek, hogy egy idegen, kis termetű állat szaladgál a kertünkben és láthatóan élelmet keres. Messziről nem tudtuk megállapítani, hogy milyen lényről is van szó, de mire kiértünk a lakásból, hogy jobban szemügyre vegyük, addigra mindig nyoma veszett. Mivel csak ritkán bukkant fel és hamar el is tűnt, így elneveztük őt lochnessi-szörnynek, röviden Loki-nak. Egy idő után már el is felejtkeztünk róla. Van a kertünkben egy szemétégető, ahol a kerti szemetet, leveleket, faágakat, kiszáradt növényeket gyűjtjük, majd tavasszal és ősszel elégetjük. 

Elérkezett az idő, hogy eltüzeljük a szemetet és az Apukám kezdte elrendezgetni vasvillával a száraz gallyakat, a megszáradt avart. Már a kezében volt a gyufa, mikor a szeme megakadt a szemétégető egyik sarkában kialakított kis odún, amelynek 5 kijárata volt. Rögtön világossá vált számára, hogy ez csakis a "szörny" otthona lehet, ide menekült a kíváncsi tekintetek és számára ellenséges állatok elől. A tűzgyújtás így elmaradt, de Lokit sajnos csak tavasszal sikerült befognunk. Az egész telet a hideg föld alatti odúban töltötte. Mivel továbbra sem tudtuk, hogy milyen állat és mit eszik, így mindenféle magot, gyümölcsöt, főtt húst hordtunk neki a bejárat elé, sőt még ereszt is csináltunk, hogy ne essen be az odújába a hó. Néha sikerült meglesni, ahogy egy apró fehér kéz kinyúl, megragadja az almakockát majd gyorsan el is tűnik vele az odú mélyén.

Mikor végre tavasszal befogtuk, iszonyú hangon visított szegény, jobban félt ő tőlünk, mint mi a "rettenetes" szörnytől. Még aznap az internet segítségével beazonosítottuk: Loki egy nemesített csuklyás patkány volt. Kicsit csalódott voltam, hogy még csak nem is egy tengeri malac vagy hörcsög, és nem voltam túl boldog a tudattól, hogy mostantól egy patkánnyal kell együtt élnünk. Néhány napig a macskahordozóban lakott, majd vettünk neki egy hatalmas ketrecet, függőágyat, hengert, ahová elbújhat, próbáltuk lakályossá tenni kényszerű, új otthonát. Elolvastam minden patkánnyal foglalkozó weboldalt és fórumot, de mivel rágcsálóink soha sem voltak, még gyerekkoromban sem, így felhívtam egy patkánytenyésztőt és kikérdeztem arról, hogy mit ehet, ihat, kell-e mellé társ, mennyit kell foglalkozni vele, mennyire barátságos és mik az igényei? Minden lényeges információt megtudtam, de Loki nem olyan volt, mint a többiek és ez aztán mindent felülírt. 

Loki a fogságba esést követően nem akart enni. Hiába hordtuk neki az addig megszokott kedvenc ételeit, semmihez nem nyúlt. Még éjjel sem, amikor csend volt körülötte. Rohamosan fogyásnak indult és mi azt hittük, hogy hamarosan éhen fog halni. Végül az állatorvosi egyetemen egy specialistánál kötöttünk ki vele, ahol annyit állapítottak meg, hogy Lokit valamilyen súlyos trauma érte, talán elkapta egy állat vagy rosszul bántak előzőleg vele, ezért így tüntet, hogy nem akar enni, mert szervi bajt nem találtak nála. Kapott étvágyjavító injekciót és naponta többször kellett fecskendőből etetnünk egy zselé-szerű anyaggal, ami fedezte a napi vitamin és ásványi anyag szükségletét. Először nem is mertük őt megfogni, csak jó vastag kesztyűben, féltünk, hogy harapni fog, de ő sosem akart harapni, viszont minden etetésnél egész kis testében reszketett, iszonyatosan félt és halálra volt rémülve. Tovább kísérleteztünk azzal, hogy milyen ételeket adjuk neki, amit szeret és elfogad. Így lettek később a kedvencei: a görögdinnye, a főtt kukorica, a banán, az uborka és a főtt tojás. Szép lassan elkezdett enni, de még mindig nem akart barátkozni velünk.   
        
Ha meglátott minket rögtön elbújt, alig-alig jött elő a fészkéből és állandóan a szökésen törte a fejét. Mindent meg, - és elrágott, szinte minden percben kétségbeesetten kereste a lehetőséget a szabadulásra, sokszor órákon át fogta a rácsokat, kapaszkodott belé és esdeklően nézett ránk, rettenetesen vágyott a szabadság után. A szívem szakadt meg ilyenkor, de nem engedhettük szabadon. Gondoltuk hozunk mellé egy társat, hogy ne legyen annyira magányos, de a tenyésztő azt mondta, hogy már nem szoknának össze, s ha nem akarunk szaporulatot, akkor csak fiút tehetnénk mellé, az meg talán bántaná is. 
Így társ nélkül maradt és mi sem sokat zargattuk a magányában, mert nem akartunk újabb traumát okozni neki a jelenlétünkkel. Aztán eltelt néhány hét, kezdett barátkozni. Talán ösztönösen megérezte, hogy nem akarjuk bántani. Ha meghallotta a hangunkat, eleinte csak a fejét dugta ki az odújából, később már odajött a rácshoz is. Aztán már nem reszketett, ha kivettük, de nem akart szaladgálni, rögtön búvóhelyet keresett, a ketrecén kívül nem érezte magát sehol biztonságban. Ha jobb idő volt mindig kivittük a kertbe, szerette hallgatni a madarak csiripelését, a függőágyából nézni a tájat. Sokszor úgy aludt, mint egy kisgyerek, még horkolt is. 

Idővel egyre szelídebb, kíváncsibb lett és mi is egyre többet foglalkoztunk vele, szép lassan kézhez szokott. A félelmei végleg eltűntek, szívesen ücsörgött az ölünkben vagy mászott a vállunkra. Imádtam hallgatni a kis motyorgásait, azt ugyan nem értettem, miről akar velem diskurálni, de a "beszédéből" kitűnt, hogy nagyon elégedett. Egyre többször kópéskodott, incselkedett velünk, jól megbokszolt apró lábaival vagy finoman megkóstolgatott egy kicsit, még Boldizsárral, a cicánkkal is jó barátságba került. Állandóan keresték egymás társaságát, persze csak rácson keresztül engedtük őket barátkozni. Az evészete továbbra is nagyon hullámzó volt. Hol lefogyott, hol a duplájára hízlalta fel magát. Idén ősz óta megint gyakran kellett orvoshoz vinni emiatt, meg azért is mert tüdőgyulladást kapott. Láthatóan nehezebben vette a levegőt, de továbbra is jó kedélyű és nagyon barátságos volt. 

A kórházban az orvosok és az ápolók kedvence volt. Mindig türelmesen hagyta magát megvizsgálni, eszébe se jutott, hogy bárkit is megharapjon vagy szökni próbáljon. Vizsgálat után magától visszamászott a hordozójába, ránk nézett olyan tekintettel, mintha csak azt akarta volna mondani: gazdi, akkor most már menjünk haza.

A tüdőgyulladása nem akart javulni, szteroid hatására sem. Ekkor merült fel a gyanú, hogy szívbeteg. A kezelőorvosa megmondta hogy már nem tud érte tenni semmit. Azért nem tud enni, mert a szívbetegség megterheli a szervezetét, ami kihat a légzésére és azért nem nyeli le az ételt, mert nehézséget okoz neki a visszaáramló levegő miatt. Újra mesterségesen kezdtük táplálni, reménykedtünk, hogy újra összeszedi magát. A kedvenc ételeiből kevesebbet, de azért még eszegetett. Ennek ellenére egyre fogyott, és láttam, ahogy a kis csillogó fekete szemeiből napról napra eltűnik a fény, az élet fénye... Egyre többet bújt hozzánk és a simogatás, törődés láthatóan jól esett neki és mindig megnyugodott tőle. Tudtuk, hogy elérkezett az ideje, hiszen az ilyen kis állatok nem élnek sokáig, megbeszéltük, hogy mikor a következő kontrollra kell vinni, elaltatjuk. 

Karácsony első napján, már nem fogadott el élelmet. Szinte egész nap a karjaimban pihent, szorosan hozzám bújva. Éreztem a kicsi szíve utolsó dobbanásait. Búcsúztunk egymástól. Rettenetesen nehéz volt útjára engedni. Aztán az esti órákban egyszer csak el kezdett vérezni. Talán a tüdejében pattanhatott meg egy ér. Az Apukám vitte el...  azt mondta, hogy az altató injekció beadása után még visszamászott a kis hordozójába, ahogy szokta és a szemei azt mondták megint: gazdi most már menjünk haza...   

Itthon van. Örökre. 

Tudom, hogy Lokit azért kaptuk, hogy megtapasztaljuk, mennyire tud szeretni egy kicsi patkány szív, hogy ne ítélkezzünk azért tévesen felette, mert ő patkánynak született.  

Megint bebizonyosodott számomra, amit már eddig is tudtam, hogy minden állat egyetlen célja az, hogy letétbe helyezze nálunk a szívét. Semmi mást nem akar, mint hogy szeressük és részesei legyünk az életének. Loki ehhez hatalmas utat tett meg és én örökké szeretni fogom őt.  
   

Ilyen nagyon szeretem a gazdit ...



Az első napokban ebben a műanyag vázában szeretett lenni



megrágom, lebontom, tönkreteszem ...




A szabadság utáni mérhetetlen vágy ...




Hogy lehetne megszökni?




A ketrecére terített takaróból "kirágta" Magyarország térképét 




Nyári strandolás




Elég rossz a felvétel, de meg akartam mutatni, hogy mennyire szeretetreméltó, kedves kis lény






NYUGODJ BÉKÉBEN LOKI !








2012. december 22., szombat

BOLDOG KARÁCSONYT!


Csodákkal teli, békés, boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!  




A
zöld
fenyő ma
tiszta fehér
ruhájába öltözött,
kopasz karú juhar és akác
fák
átázott
törzse között,
s integet lágyan,
méltóságteljesen, kecses
hó-starssz csengettyűi fényesek.
Jég-
csipkéből
palástot is terít rá
az éjszaka, zúzmarát fúj, s
sűrű ködöt terelget most Szél-atya.
Hangja zúgva csepp melegért esdekel, és
hogyha
a pislákoló
csillagfényre nézve fel,
lágyan csengő üvegharang
hangját hallod csilingelni kedvesen,
könnyel telik meg szemed, s a szíved végre
fel-
nevet, mert
tele lesz angyalhangú
kacagással, szíved-lelked-
mindened, melyet itt lent a Földön
csak úgy neveznek, hogy megváltó szeretet.
Úgy
legyen!






2012. december 20., csütörtök

Áfonyás kekszek




A finisben tartok a karácsonyi aprósütik elkészítésében. Már csak egy-két féle van, amit mindenképpen szeretnék az idén is a sütis tálra rakni. Az elkövetkezendő napokban most már inkább az "utolsó simítások"-ra koncentrálok. Hosszú évek óta ez az első olyan karácsonyom, hogy mindent időben meg tudtam tervezni, szervezni és kivitelezni. Persze könnyű nekem, mert most nem dolgozom, de az utóbbi 10 évben nem volt rá példa, hogy ne hulla fáradtan, állandó idő hiánnyal küszködve, szinte az utolsó pillanatokban hangolódjak rá az év legszebb ünnepére. Ma ezt az alkalomhoz illő, ropogós kekszet sütöttem, a fanyar ízvilágával azt hiszem a család kedvence lesz.

Elkészítési idő: 50 perc
Pihentetés: 60 perc

Áfonyás kekszek

Hozzávalók:

  • 22,5 dkg liszt
  • 7,5 dkg porcukor
  • 15 dkg vaj
  • 1 vaníliás cukor
  • 1 tojás
  • 10 dkg aszalt vörös áfonya

Elkészítése:

  1. Átszitáljuk a lisztet a porcukorral. 
  2. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, vajat, tojást és az áfonyát. 
  3. Az egészet összedolgozzuk.
  4. A tésztából 4 -5 cm átmérőjű hengert formálunk, alufóliába csomagoljuk és 1 óra hosszára a hűtőbe tesszük.
  5. A tésztát 3 mm vastag szeletekre felvágjuk.
  6. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, 180°C-os előmelegített sütőben adagonként 15 percig sütjük.
  7. Sütőrácsra téve hagyjuk kihűlni.






2012. december 17., hétfő

Csokilikőr házilag





Nálunk nem múlhat el karácsony hagyományos ételek és finom likőrök nélkül. Minden évben készítek tojáslikőrt, de idén szerettem volna még egy másik fajtát, nevezetesen a csokilikőrt is kipróbálni. TeaRoom-nál meg is leltem a tökéletes receptet hozzá. Azért tetszett meg, mert nincs benne tojás. Az ugyanis van elég a tojáslikőrben. Nem akartam, hogy a végén még tojás mérgezést kapjunk. Krémesen lágy csupa csoki íz, pont olyan, amilyennek lennie illik egy likőrnek. Pillanatok alatt elkészül és szerintem ugyanennyi idő alatt el is fogyna, ha nem tartanám hét lakat alatt. De ott tartom. Próbáljátok ki, karácsonyig még nálatok is elkészül, garantáltan emeli az ünnep és a vendégek hangulatát, gasztro-ajándéknak is nagyon találó.           

Elkészítési idő: 15 perc

Csokilikőr

Hozzávalók:
fél literhez

  • 2 dl folyékony habtejszín
  • 4 ek keserű kakaópor
  • 15 dkg cukor
  • 10 dkg 70-80%-os jó minőségű étcsokoládé
  • 2,5 dl rum

Elkészítése:

  1. A tejszínt elkeverjük  a kakaóporral, cukorral és az étcsokival együtt óvatosan, kis lángon felolvasztjuk.
  2. Ha minden egyneműen feloldódott, akkor langyosra hűtjük, hozzáadjuk a rumot.
  3. Finom szűrőn át üvegbe töltjük, fogyasztásig a hűtőben tároljuk.
  4. Ha időközben nagyon besűrűsödne, rummal vagy tejszínnel hígíthatjuk.







2012. december 11., kedd

SORSOLTAM! Megvannak a nyertesek.

  


Remélem már izgatottan várjátok a blogszülinapi játék sorsolásának végeredményét.
20-an játszottatok velem. Köszönöm a karácsonyi menüsorokat és étel ajánlatokat. Titokban egy kis felmérést végeztem, hogy a hagyományos vagy a "modernebb" ételek vannak-e terítéken az ünnepen. Egyértelműen a hagyományos győzött. Szívem szerint mindenkit megajándékoztam volna, mert ilyenkor karácsonykor különösen felerősödik bennünk az érzés, hogy milyen jó is adni, másoknak örömet szerezni. Mivel azonban csak 3 ajándékot tudok sorsolni, ki kellett húznom a három nevet.   


IME A NYERTESEK:



1.  VIKI

2.  ERIKA




A szerencséseknek szívből gratulálok! Kérem őket, vegyék fel velem a kapcsolatot, hogy a nyereményt mielőbb postázni tudjam. A többieknek köszönöm szépen, hogy játszottak velem, remélem játszunk még együtt máskor is.



Mindenkinek örömteli, kellemes készülődést és jó sütögetést kívánok az ünnepekre!















2012. december 7., péntek

BLOGSZÜLINAP + JÁTÉK!



kép: innen


Hogy szalad az idő...  Eltelt egy újabb év és bármilyen hihetetlen számomra lassan 3 éves lesz a blogom. Az alapokat 2009. december 27-én fektettem le és elindultam. Elindultam az ismeretlenbe. Valahogy úgy voltam, mint a mesebeli legkisebb királyfi, aki elindul szerencsét próbálni. Nem tudtam merre vezet majd az utam, milyen emberekkel és lehetőségekkel fogok találkozni, lesz-e egyáltalán értelme annak amibe belekezdtem? De abban teljes mértékben biztos voltam, hogy változást szeretnék az életemben, s reméltem, hogy a blogírás elhozza ezt nekem. Így indult, de az elmúlt 3 év minden várakozásomat felülmúlta. 

Bekerültem egy virtuális közösségbe, ahol, hús-vér emberekkel találkoztam. A blogolás nem csak arról szól, hogy megosztjuk egymással az aktuális receptjeinket, hanem arról is, hogy részesei leszünk egymás mindennapi életének, örömeinek és bánatának. A blognak köszönhetően észrevétlenül is pozitív változásokon mentem keresztül: fejlődtem az emberi kapcsolataimban, nyitottabb és elfogadóbb lett a személyiségem és helyre került az önértékelésem is. Sok emberrel kötöttem barátságot, ismeretséget, sokakat megkedveltem ismeretlenül is. 

Nem mondom, hogy időközben nem fáradtam el néha és bizony voltak komoly mélypontjaim is, amikor legszívesebben feladtam volna az egészet, de hála nektek, hogy akkor is mellettem álltatok, biztattatok, támogattatok.Statisztikai adatokkal most sem fárasztok senkit, talán csak annyit mondanék, hogy a tavalyi évhez képest duplájára nőtt a látogatottság, ami azt jelzi számomra, hogy van értelme tovább tevékenykednem. Időnként még manapság is rácsodálkozom, hogy hogy találják meg az én kis blogom olyan távoli országokból, mint India, Malaysia, Filippínó-szigetek, Barbados vagy Hong Kong?

Szeretnék köszönetet mondani minden kedves látogatómnak, követőmnek, olvasómnak, mert mindannyian nagyon sokat tettetek hozzá a blog életéhez. Kívánok nektek és persze magamnak is további közös gasztro-élményeket.

Nem tudom mit hoz a jövő, de szeretnék itt lenni veletek 1 év múlva is. Addigra szeretnék még többet fejlődni és még tovább jutni az úton.  

És akkor következzen a játék!

Ha nyerni szeretnél:

- írj kommentet ehhez a bejegyzéshez, hogy részt vennél a játékban,
- légy a rendszeres olvasóm, (ha eddig még nem voltál az) 
- írd meg nekem milyen ételekkel készülsz a karácsonyra( !)
- ha érdemesnek tartod rá, oszd meg a bejegyzést a FB-n (ez nem kötelező)

Jelentkezési határidő: 2012. december 10. éjfél

Sorsolás: december 11.

A Vintage Porta által felajánlott kézműves termékekből 3 szerencsés nyertesnek az alábbi vidám, téli hangulatú fa ajtótáblácskákat sorsolom ki. Tetszenek?    










2012. december 3., hétfő

Tejszínes csirke piccata linguinivel






A piccata egy klasszikus, gyors és könnyű olaszos étel. Olasz honban leginkább borjúhúsból készítik, de bármilyen más hússal, pl. csirkével, hallal nagyon is finom. Rohanós hétköznapokra szeretem betervezni, mert nagyon gyorsan elkészül, de vendégek lenyűgözésére is kiválóan alkalmas. A maga nemében egy egészen egyszerű étel, az alapanyagok jól megválasztott kombinációja révén azonban csodás, fantasztikusan ízes végeredményt kapunk. A csirke piccata nem más mint egy finom puha hús és egy selymesen krémes, savanykás szósz összhangja. Az eredeti recepthez képest annyit változtattam rajta, hogy napon érlelt, édes szárított paradicsomot is adtam hozzá, mert szerintem remekül ellensúlyozza a kapribogyó, a citrom és a bor pikáns, savanykás ízét.

Elkészítése: 30 perc

Tejszínes csirke piccata linguinivel

Hozzávalók:

  • 2 csirkemellfilé
  • 2 ek olívaolaj
  • 2 + 1 ek vaj
  • 3 ek citromlé
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 2 dl csirkehúsleves
  • 2 ek kapribogyó
  • 5-6 szárított paradicsom
  • 3 dl tejszín
  • frissen őrölt bors
  • linguini tészta

Elkészítése:

  1. A csirkemelleket vékony, egyenletes szeletekre vágjuk. 
  2. Megfelezzük, majd hosszában is félbevágjuk. 
  3. Enyhén kiklopfoljuk. 
  4. A hússzeleteket sózzuk, borsozzuk, lisztbe mártjuk, a felesleget lerázzuk róla.
  5. Egy serpenyőben összeolvasztjuk az olajat a 2 ek vajjal és kb 3-3 perc alatt szép pirosra sütjük benne a húsok mindkét oldalát. 
  6. Kivesszük és melegen tartjuk. 
  7. Feltesszük a vizet forrni, sózzuk, kifőzzük a tésztát.
  8. Közben elkészítjük a mártást: a visszamaradt zsiradékhoz hozzáöntjük a bort, csirkehúslevest, citromlét, hozzáadjuk a lecsöpögtetett kapribogyót és az apróra vágott szárított paradicsomot. 
  9. Hozzáadunk 1 ek vajat. 
  10. Kóstoljuk meg a mártást és még fűszerezzük, ha szükséges. 
  11. Én pici cukrot ebben a fázisban szoktam hozzáadni, hogy kompenzáljam a szósz savasságát.
  12. Közepes lángon krémesen lágy mártássá főzzük.    
  13. Az étel tálalható úgy is, hogy a kifőtt tésztára helyezzük a hússzeletet és leöntjük a mártással, de én jobb szeretem, ha a szószba belekeverem a tésztát, összeforgatom, így a tészta felszívja az isteni mártást, a tetején elrendezem a hússzeleteket, apróra vágott petrezselyemmel meghintve és néhány citrom karikával díszítve tálalom.









2012. december 2., vasárnap

Preckedli










A preckedli egy sváb eredetű, diós sütemény. Vidéken nem csak az ünnepekre sütötték, hanem keresztelőre, esküvőre is szokás volt vinni. Azért volt népszerű, mert jó előre el lehetett készíteni és attól sem kellett félni, hogy megromlik. A zsírt semmiképp se hagyjuk ki belőle, mert akkor csak nagyon sokára puhul meg a sütemény és ízében sem lesz annyira finom. Most a napokban eszembe jutott, hogy mennyire szerettük gyerekkoromban, a Nagymama sokszor készítette nekünk, így most az ünnepekre az aktualitását tekintve megsütöttem én is. Elég nagy adag lesz, így aztán nem olyan nagy baj, ha néha elcsenünk egy-két darabot belőle tesztelés címén, hogy elég puha-e már? Dió helyett mogyoróval is elkészíthető.

Elkészítési idő: 30 perc
Pihentetés: 60 perc

Preckedli

Hozzávalók:

tészta:

  • 50 dkg liszt
  • 2 egész tojás + 1 tojássárgája
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg vaj vagy margarin
  • 20 dkg zsír
  • 2 cs vaníliás cukor
  • 1 cs sütőpor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1/2 citrom leve
  • csipet só

tetejére:

  • 20 dkg durvára vágott dió
  • 10 dkg kristálycukor

teteje kenéséhez:

  • 1 tojásfehérje


Elkészítése:

  1. Mély tálba tesszük a lisztet, elkeverjük benne a sütőport, sót, cukrot és vaníliás cukrot. 
  2. Elmorzsoljuk benne a vajat és a zsírt.
  3. Hozzáreszeljük a citromhéjat, belefacsarjuk a citrom levét, hozzáadjuk a tojásokat.
  4. Addig gyúrjuk a tésztát, amíg össze nem áll. 
  5. Se túl lágy, se túl kemény ne legyen. 
  6. Akkor jó, ha már nem ragad, szép sima, fényes a felülete. 
  7. Ha esetleg nem állna össze a tésztánk kevés tejfölt adjunk hozzá. 
  8. Letakarva 1 órát a hűtőben pihentetjük.
  9. Ujjnyi vastagra kinyújtjuk, különféle karácsonyi (vagy más) formákkal kiszaggatjuk.
  10. Tetejüket a kissé felvert tojás fehérjével megkenjük, beleforgatjuk a cukros dióba.
  11. Diós felükkel felfelé sütőpapíros tepsibe rakjuk.
  12. Előmelegített 180°C-os sütőben kb 15-20 perc alatt szép világosra sütjük.
  13. Tetejét porcukorral meghintjük.     
  14. Fémdobozba téve hetekig eláll, eközben a sütemény egyre porhanyósabbá válik. 








2012. november 29., csütörtök

Gesztenyés-rumos meggyes keksztekercs







Már napok óta kerülgettem a kamrában a nyáron eltett rumos meggy befőttjeimet. Valahogy mindig megakadt rajtuk a szemem. Gondoltam akkor itt az ideje, hogy készüljön is belőlük valami. Nagy sütkérezésekbe nem akartam fogni, lesz részem benne úgyis az ünnepek előtt, alatt, sőt még utána is. Az alap ötletet az általunk nagyon kedvelt kókuszos keksztekercs adta, mert ugye azt nem kell sütni. Mivel a gesztenyés dolgokat is nagyon szeretjük, a rumos meggy meg adva volt, így készült ez a változat. Már az ünnepekre gondolva összekötöttem a kellemest a hasznossal, rögtön dupla adagot készítettem, és a fele a fagyasztóban várja meg majd a karácsonyt. A rumos meggy levét teához szoktam önteni vagy csak magában is elkortyolgatjuk. 

Elkészítési idő: 30 perc

Gesztenyés-rumos meggyes keksztekercs

Hozzávalók:

tészta:

  • 50 dkg darált keksz
  • 25 dkg porcukor
  • 3 ek cukrozatlan kakaópor
  • kb 3 dl tej
  • 1 tk vanília aroma
  • 2 kupaknyi rum

töltelék:

  • 25 dkg felengedett gesztenye massza
  • 10 dkg porcukor
  • 10 dkg puha vaj
  • 1-2 ek tejszín
  • 3-4 ek a rumos meggy levéből


hempergetéshez:

  • 5 dkg kókuszreszelék


Elkészítése:

  1. A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, fél órát a hűtőben pihentetjük. 
  2. A tej hozzáadásával vigyázzunk, annyit adjunk csak hozzá, amennyitől a tészta összeáll.
  3. A tésztát megfelezzük, két folpack közé téve (így nem ragad) vékonyra nyújtjuk őket.
  4. Megkenjük a gesztenye krémmel, megszórjuk a kimagozott rumos meggyel, szorosan feltekerjük.
  5. A deszkára kókuszreszeléket szórunk, a tekercseket meghempergetjük benne, majd fóliába csomagolva néhány órára, de legjobb, ha másnapig a hűtőbe tesszük, így szépen szeletelhetővé válik.
  6. Több adagot is készíthetünk egyszerre, mert jól bírja a fagyasztást. 
  7. Ilyenkor fogyasztás előtt fél órával vegyük ki a mélyhűtőből, hogy kicsit kiengedjen.






2012. november 21., szerda

Mézes-mustáros csirkemell sárgarépás, lilahagymás rizzsel




A csirkemell annak ellenére, hogy kicsit a szárazabb húsfélék közé tartozik az egyik legkedveltebb konyhai alapanyagom. Nagyon hamar elkészül, ha hirtelen gyors ebédet vagy vacsorát szeretnék készíteni, akkor nincs is ennél jobb választás. Mire elkészül a köret, addigra a hús is megpuhul. A csirkemell általában valamilyen szószos formában gyakran kerül nálunk terítékre. Van egy apró titka, hogy a hús ne legyen száraz, vaj-olaj keverékén kell megsütni, így nem csak ízes lesz, de szaftos is marad. Ez a mézes-mustáros változat házias stílusban, mindenféle "Rafinéria"-porok nélkül készült, a saját ízlésünkre megalkotva. A kicsit sem szokványos rizsköret teszi még különlegesebbé.        

Elkészítési idő: 30 perc

Mézes-mustáros csirkemell sárgarépás, lilahagymás rizzsel

Hozzávalók:

  • 1 csirkemellfilé
  • 1 vöröshagyma
  • 2 g fokhagyma
  • 3 ek méz
  • 3 ek mustár
  • 2 dl habtejszín
  • 1 dl fehérbor
  • darabka vaj
  • 2 cm friss gyömbér
  • chili pehely
  • bors

köret:

  • 1 sárgarépa
  • 1 lila hagyma
  • 3 ek olívaolaj
  • 10-15 dkg rizs


Elkészítése:

  1. Az apróra vágott hagymát, fokhagymát kevés olajon üvegesre pirítjuk, a serpenyőbe dobunk egy darabka vajat, hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott  csirkemellet, fehéredésig sütjük minden oldalát.
  2. Aláöntjük a bort, 1 percig erősebb lángon forraljuk, míg az alkohol elpárolog belőle.
  3. Hozzáadjuk a mézet, mustárt, reszelt gyömbért, chili pelyhet, 1-2 percig rotyogtatjuk. 
  4. Belekeverjük a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, néhány perc alatt összefőzzük.
  5. Ha nem sűrűsödne be kellőképpen egy evőkanál liszttel sűrítjük. 
  6. Közben megfőzzük a rizst.
  7. A felkockázott lila hagymát és a julienre (vékony csíkokra) vágott sárgarépát, kevés olajon puhára pároljuk.
  8. Összeforgatjuk a párolt rizzsel.

Recept forrása: itt, némi változtatással









2012. november 17., szombat

Vajas csillagok










Ma már muszáj volt valami sós rágcsálni valót készítenem, mert az utóbbi időben inkább édességek készültek a konyhámban. No meg azért is mert olyan jó rájárni az apró omlós falatkákra. A tészta pillanatok alatt összeállítható, keleszteni sem kell és rögtön süthető. Már próbálok az ünnepekre hangolódni, ezért csillag alakúra szaggattam és a kedvenc fűszereimmel szórtam meg a tetejét. Főleg langymelegen nagyon kínálta magát.   

Elkészítési idő: 30 perc

Vajas csillagok

Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 18 dkg margarin
  • 3 tojás
  • 1 cs sütőpor
  • 1 tk só
  • mák
  • köménymag
  • pizza fűszerkeverék


Elkészítése:

  1. Az átszitált lisztbe belekeverjük a sót és a sütőport.
  2. A darabokra vágott margarinnal és 2 tojással sima tésztává gyúrjuk.
  3. A tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, csillag alakú kiszúróval kiszaggatjuk.
  4. Tetejüket a maradék felvert tojással megkenjük, mákkal, köménymaggal, pizza fűszerrel megszórjuk.
  5. Előmelegített, 180°C-os sütőben világosra sütjük. 






2012. november 9., péntek

Gránátalmás mascarpone mousse










A mousse egy légiesen könnyű textúrájú, lágy hab. Hangzatos neve ellenére rendkívül gyorsan és egyszerűen elkészíthető. Szeretem adni egy finom ebéd lezárásaként. Ma sok elintézni valóm volt, így erre a finom desszertre maradt csak idő. Bármilyen gyümölccsel (pl.: eper, málna, ribizli, áfonya, szeder) készíthetjük. Az édesség utáni vágyunkat azonnal enyhíti, délutáni nassolni valónak is nagyon jó választás.

Elkészítési idő: 20 perc

Gránátalmás mascarpone mousse

Hozzávalók:

  • 25 dkg mascarpone
  • 8 ek porcukor
  • 3 dl habtejszín
  • 1 citrom leve
  • 1 nagy gránátalma

díszítéshez:

  • málnaszósz
  • dekor cukor
  • citromfű

Elkészítése:

  1. A mascarponét kikeverjük a porcukor felével és a citrom levével.
  2. A habtejszínt kemény habbá verjük a cukor másik felével, lazán összeforgatjuk a mascarponéval.
  3. Poharak aljára szétosztjuk a gránátalma magjait, keveset hagyunk a díszítéshez is.
  4. Rákanalazzuk a mousse-t, tetejét málnaszósszal meglocsoljuk, dekor cukorral megszórjuk, néhány gránátalma maggal és citromfűlevéllel díszítjük.






2012. november 4., vasárnap

Kakukkfüves, fehérboros, aszalt szilvás csirkemájpástétom













Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem egyre inkább elborzaszt a felvágottak és egyéb húsipari termékek minősége (?) és íze, pontosabban az ízetlensége. Lassan leszokóban vagyok arról, hogy ilyen termékeket vásároljak. Viszont reggelizni kell valamit, hisz az a nap legfontosabb étkezése. A leginkább már csak zsírcsomókból álló kolbász, a szójával meg mindenféle pépekkel telenyomott felvágottak és virslik helyett inkább szendvicskrémeket, körözöttet vagy rántottát készítek, esetleg jó házi húsos szalonnát és friss töpörtyűt eszünk. Egyre nagyobb késztetést érzek arra, hogy amit lehet házilag készítsek el, mert arról legalább tudom, hogy mit tartalmaz. Csirkemájat is gyakran sütök reggelire vagy vacsorára, mert kiadós és mindenki szereti. Tegnapra is vettem, de hirtelen ötlettől vezérelve a végén egy remek májpástétomot készítettem belőle. Mivel a múlt héten libatöpörtyűt sütöttem ki friss libahájból, libazsírom is lett jócskán, így azt használtam hozzá. Egyáltalán nem rontott az ízén, sőt... Friss kakukkfűvel, édes aszalt szilvával és zamatos borral emeltem az élvezeti értékét. Persze azt már mondanom sem kell, hogy még csak nyomokban sem tartalmaz ipari szalonnát, bőrkét, adalékot, tartósító szert és E-betűs borzalmakat. Az ízvilága pedig köszönő viszonyban sincs a boltiéval. Aki egyszer kipróbálja, megkóstolja az soha többé nem akar majd boltit enni. Karácsonyra pedig már tervben van egy narancsos változat is. 

Elkészítési idő: 30 perc

Kakukkfüves, fehérboros, aszalt szilvás csirkemájpástétom 

Hozzávalók:

  • 50 dkg csirkemáj
  • 1 nagy vöröshagyma
  • 3-4 g fokhagyma 
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 5 dkg puha aszalt szilva
  • 1 dl tejszín
  • libazsír
  • 3-4 szál friss kakukkfű
  • bors

Elkészítése:

  1. 2-3 evőkanálnyi libazsíron megfonnyasztjuk a finomra vágott vöröshagymát, majd a zúzott fokhagymával tovább pirítjuk.
  2. Hozzátesszük a kisebb darabokra vágott csirkemájat, a száráról lehúzkodott friss kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk.
  3. Nagyobbra vesszük a lángot és a májat addig sütjük, hogy a belseje kicsit rózsaszínes maradjon, a máj ne keményedjen meg.
  4. Ráöntjük a bort, elfőzzük belőle az alkoholt, hogy csak a zamata maradjon az ételben. 
  5. Közben óvatosan felkapargatjuk az edény aljára sült ízes pörcöket is. 
  6. Hozzáadjuk az aszalt szilva felét.
  7. A májat botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt, krémes, selymes állagúra mixeljük. 
  8. Megkóstoljuk, ha szükséges még után ízesítjük.
  9. A maradék aszalt szilvát kisebb darabokra vágva lazán hozzákeverjük a pástétomhoz.
  10. A pástétomot több kisebb tálkába rakjuk, így tovább eltartható.
  11. Ilyenkor még kicsit folyós az állaga, de amint lehűlt, szépen meg fog dermedni.
  12. Felmelegítünk néhány evőkanál libazsírt, ezt folyékonyan, de már nem forrón  a pástétom tetejére öntjük, ezzel "leszigeteljük".
  13. Néhány órára vagy akár egy éjszakára a hűtőbe tesszük, de minél tovább áll, annál jobban összeérnek az ízei.
  14. Pirított kaláccsal vagy friss bagettel, zöldségekkel fogyasztjuk.





2012. november 1., csütörtök

Emlékezés...



"Drága Halottainkért égjen a gyertya lángja, akik már nincsenek velünk, de szívünkben élnek örökkön-örökké!


Valaki mindig elmegy közülünk, s magával visz egy darabot a szívünkből. Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra, mintha csak így próbálnánk éltetni őket magunkban. Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként ragyognak ránk.
Tovább őrizzük szívünk mélyén, minden lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket. Valaki elment közülünk. Örökül hagyva ránk az emlékképeit.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók, melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.


In memoriam Anya





Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,
ne hidd, hogy alszom, hitt ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
és a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán,
őszi eső, mely gyengéden alászáll.

Ha kora reggel arra ébredsz,
hogy madárraj száll szárny suhogva,
ha szíved csendes éjben engem érez,
én sugárzom rád, csillagként ragyogva.
Ne állj hát sírva nyughelyem előtt,
emlékezz rám, s a halál nem vesz rajtam erőt!

                                           (Greg Schreiner)








Kicsi Száváért...