2012. augusztus 23., csütörtök

ÉLETJEL




Már jó ideje nem született újabb bejegyzés nálam. Ez is most csak egy kis életjel, hogy nem tűntem el, vagyok.


Vagyok..., de nem túl jól... Sajnos az elmúlt hetek, hónapok, vagyis a nyár folyamán teljesen át kellett értékelnem az eddigi életemet. Senkit nem szeretnék a magánéleti problémáimmal terhelni, nem is szoktam róla írni. De ez most kikívánkozik. Csak néhány mondat, hogy mi is van velem, miért hagytam ennyi ideig magára a blogom.

Először is egészségügyi problémák akadályoztak meg benne, hogy írni tudjam. Degeneratív elváltozások miatt folyamatosan elkezdtek lebénulni az ujjaim. Több havi várakozás után (magyar egészségügy) kerültem csak szakorvoshoz, ami rontott az amúgy is rossz állapotomon. Kaptam ultrahangos kezeléseket, ami átmenetileg kicsit most javított rajtam, de végleges megoldásnak semmiképp sem tekinthető. Másrészről úgy érzem nagyon elfáradtam, kiégtem a mindennapok harcaiban. Már egy ideje az is megfordult a fejemben, hogy elköszönök és abbahagyom a blog írását. De mihelyst ez konkrétan is megfogalmazódott bennem, rögtön rájöttem, hogy  ezt nem tehetem meg. Miattatok és magam miatt sem. TI, akik jöttök, olvastok, várjátok az újabb bejegyzéseket, szóval TI már nagyon-nagyon hiányoznátok nekem, és rettenetes űr maradna bennem is, ha most közel 3 év munkáját sutba dobnám.

Közben még tavasszal elveszítettem a munkámat. Belefáradtam a hiába való erőlködésbe, az állandó kudarcokba, a folytonos megfelelési kényszerbe, abba, hogy három ember helyett (leépítés) dolgozzam napi 14 órát, mert a cégnek így kifizetődő. 11 év után eljöttem, mert úgy éreztem nem bírom sem szellemi, sem fizikai kapacitással és ez az egész megöli a lelkem, elveszi az emberi méltóságomat. A folyamatos stressztől "tragikusak" voltak a labor leleteim. Most pedig itt az állandó félelem, hogy mi lesz, ha évekig nem találok munkát?  "Válság van", tudom, hogy "bármit" is el kellene vállalnom, de én szeretnék végre örömmel dolgozni, olyan  munkát találni, amit szívesen csinálok és amiben értékesnek érzem magam.


Szóval, amint tudok, leszek... Lehet, hogy csak néhány nap, de lehet, hogy kicsit több.


Addig is köszönet mindenkinek, aki erre jár, aki olvas és annak is aki csak néha néz be hozzám.

                                                                                 




        

20 megjegyzés:

  1. Kívánok neked jó gyógyulást, és hogy megtaláld azt a munkát amiben örömöd leled, bár ezt a mai világban elég nehéz véghezvinni, de kitartást kívánok hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a bíztatást, jólesik.

      Törlés
  2. Elég szomorkás sorokat olvastam felőled, nem volt valami jó dolog... Először is legyen a legfontosabb számodra a lelki egyensúly. Minden betegség a "fejből" indul ki. Nagyon nehéz, egyre kegyetlenebb, lélekgyilkos világban élünk, egyre nehezebb tiszta szívvel, emberként talpon maradni. A munkahelyek legtöbbje pedig sajnos ilyen. Kapitalista és kizsákmányoló. Én sajnálnám, ha letennéd a lantot, így drukkolok, hogy helyre billenjen az életed! Biztos vannak azért szép dolgok is körülötted, amit nehéz most észre venned... Én azért várlak! :o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kriszti, köszönöm! Sajnos a lelki terhek előbb-utóbb betegségek formájában jelentkeznek. Sokszor kényszerből elfogadjuk, amit nem kéne, beletörődünk abba, amibe nem kellne, de a "sors" előbb-utóbb benyújtja érte a számlát. Igen, szerencsére sok szép dolog van körülöttem, amit mióta itthon vagyok jobban észre is veszek, mert most van időm rá. Sok pótolnivalóm van még ezen a téren, de most megengedek olyan dolgokat magamnak, amit eddig nem tehettem. Próbálom a pozitív dolgokat erősíteni magamban, de még így is nagyon nehéz. Örülök, hogy vársz, sokat jelent nekem.

      Törlés
  3. Szia Nea! Remélem mihamarabb meggyógyulsz, ezt kívánom mindenképpen, ez a legfontosabb, amit le szeretnék írni!
    Másodszor pedig kívánom, hogy találj olyan munkát, amilyet szeretnél, ahol jól érzed magad, ahol szívesen dolgozol - tudom, nem lesz könnyű, de teljesülhet.
    Harmadszor pedig pihenj nyugodtan, már az eddigi receptjeid is nagyon klasszak csodaszép fotókkal - aztán ha lesz kedved, energiád, akkor majd jössz újakkal is.
    ...és köszönöm szépen, hogy hozzám is benézel néha! :)
    Üdv.: Gabi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabika, köszönöm. Remélem hamarosan megtalálom azt az ösvényt, amin nekem járnom kell. Most láttam mennyi lélekvidító finomság készült nálad. Mostantól gyakrabban jövök!

      Törlés
  4. Sürgősen jobbulást kívánok Neked!!!!! Bournout, így hívják. Felénk sem ritka betegség. A lélek jelzi a testnek, hogy nem bírja tovább gyűrődést, a hajtást és ad valami jelet. Hát szerintem nagyon sajnálatos módon Nálad ez az ujjaknál jelentkezett. Bátran állítom, mert nekem meg kiesnek a dolgok a kezemből, ha jön a túlterheltség. És most már tudom, hogy a fülem jelzi, mikor kell leállni, ha nem teszem, mondjuk fél órára, akkor potyognak a dolgok. A félelem sem tesz jót az ember lelkiállapotának. Nagyon, de nagyon drukkolok, hogy először is javuljon az állapotod (erre felénk már elküldenének kúrára, persze ez nem a magyar egészségügy), majd meggyógyulj és akkor találj Magadnak egy megfelelő állást, amit szívvel-lélekkel végzel és meg is becsülnek érte!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nem hallottam erről a betegségről, de majd utnanézek. Nálam is potyognak és törnek rendesen a dolgok. A minap a nagykés áll a lábamba, olyan szerencsétlenül fogtam meg és ejtettem el. Szerencsére nagyobb baj nem történt. Köszönöm a jó kívánságokat!

      Törlés
  5. Nagyon sajnálom hogy ilyen problémákkal kell megküzdened.Lehet hogy az idegi megterhelés okozta a kezednél a problémát. Tudom nehéz és nem is olyan jó ilyenkor tanácsokat adni amennyire tudsz próbáljál azért kicsit nyugodt maradni, kezedet pedig használd még ha fáj is kicsit vagy nehézkes. A blogodat semmiképpen ne hagyd abba még akár a napi dolgaidat is leírhatnád, azzal is tornáztatod a kezedet és a figyelmedet is kicsit eltereled. Csak jóra gondolj napjában többször! Bízom benne hogy mielőbb minden rendben lesz, sokszor gondolok majd rád én is ! (Mikor nagyon beteg voltam újból kellett tanulnom gépelnem nagyon sokat gyakoroltam az írást és akkor olvastam hogy "először szeretném - majd akarnom kell valamit" amit elszeretnék érni!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Évi, azt mondják a gondolatnak teremtő ereje van. Szerencsére elég jó a képzelőerőm, ha csak fele valósul meg annak, amiket én elképzelek, már jól jártam. Köszönöm az együttérzést, biztosan segíteni. :))

      Törlés
  6. A "válság van" nem jelenti feltétlenül azt, hogy "bármit" el kell fogadni! Gondolhat mindenki, amit akar, a munkát helyetted nem más végzi, ezért valóban, az az ideális, ha azt csinálhatsz, amiben örömöd lelik. Vagy legalábbis nem érzed azt, hogy teljesen ellentétes veled. Tapasztalatból mondom, mert a válság kellős közepén, gyes után és munkanélküli kilátásokkal, voltam annyira "felelőtlen", hogy visszautasítottam az első kínálkozó alkalmat a munkára. S bár nekem is kételyeim voltak, hoyg jól döntöttem-e, az idő beigazolta: igen. Igaz, hogy azóta két helyre dolgozom, de a kettő tökéletesen megfér egymás mellett, és ami a lényeg: az egyik munkámat imádom, a másikat meg szeretem. S ha nem így döntök, lett volna egy napi 10-12 órán munkám, és a gyerekeimet másnak kellett volna nevelni...
    És igen, egyetértek azzal, hogy a tested jelzett: a dolgok nem jól történnek, nem jó irányban haladsz. Talán még eléggé idejében, hogy minden helyrehozható legyen!:) Kívánom, hoyg minél hamarabb gyógyulj meg, és főleg, hogy minél hamarabb helyrebillenjen a lelki egyensúlyod.:)

    VálaszTörlés
  7. Edith, örülök, hogy neked sikerült és mertél ilyen bátor lenni. Főleg pici gyerekek mellett. Én is azt mondom, hogy nem lehet örökös megalkuvásban élni, mert ahhoz az élet túl rövid. Mérlegelni kell, hogy mikortól nem éri meg. Bízzunk a szerencsében, hátha mellém áll.

    VálaszTörlés
  8. Sajnálom, és kívánok neked gyors jobbulást, gyógyulást. Szeretem a blogod, várom mindig, hogy írj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, remélem hamarosan újult erővel jövök az újdonságokkal.

      Törlés
  9. Drága Nea!
    Szomorúan olvastam soraidat:( Kívánom, hogy mielőbbi gyógyuljál meg és ismét találjál magadnak munkát. Megértem, hogy nagyon rossz, ha az ember elveszíti az állását, de most koncentráljál a gyógyulásodra. Egészségesen az esélyeid is jobbak lesznek a munkakeresésben.
    Szeretettel és együttérzéssel ölellek!

    VálaszTörlés
  10. Róza, köszönöm szívmelengető soraidat.

    VálaszTörlés
  11. Szomorúan olvasom, hogy mi történik veled, Nea semmit ne adj fel, meg fogsz gyógyulni, biztosan találni fogsz munkát, remélem nem vagy 50 feletti, mert az kemény dió lenne, ezt saját tapasztalatból tudom, nekem speciális munkám volt, 50 éves voltam pont amikor megszüntették az egész céget és mindenkit lapátra tettek, onnantól háztartásbeli lettem, mert égen-földön nem találtam a szakmámban semmit, utána bármit elvállaltam volna, könyvesbolti eladó-épp betöltötték, fehérneműboltban is, de ott közölték 35 éves korig, kérdeztem, hogy 50 évesen miért nem lehet bugyit eladni, választ nem tudtak adni, csak...
    Szóval százezer helyen próbálkoztam, küldtem az önéletrajzomat, legtöbbször válaszra sem méltattak. Nagyon elkeseredett voltam, értéktelennek éreztem magam, nem tudtam hogyan tovább, mi lesz.
    A családom úgy döntött, hogy akkor itt a vége, otthon maradok és intézem az otthoni ügyeket, mindenki jól járt, mert addigra én már teljesen kész voltam idegileg, minden hogyan, még szerencse, hogy megengedhettük magunknak ezt.
    Innentől életem második legboldogabb, legnyugodtabb időszaka következett /az első a gyerekeimmel a gyes 4 éve volt/ tul.képpen rájöttem, hogy én háziasszony típus vagyok, hiába dolgoztam le 32 évet egy ugyanazon munkahelyen, nekem az igazi létforma az otthon rendben tartása.
    Igy jött aztán a blogírás is a képbe.
    Elnézést, hogy a privát dolgaimmal terheltelek, csak tudom, hogy jobb lelkileg, ha az ember tudja, máshol sem jobb a helyzet.
    Nea mindig arra gondolj, hogy először is az egészség a legfontosabb, utána a család. Az élet meg olyan, hogy bezár egy ajtót, de majd kinyit egy másikat, hogy tovább tudj menni, nem szabad elkeseredni, bízni kell, minden új nap hozhat valami megoldást. Nagyon szorítok neked, de most az egészségedet hozd rendbe, ha az megoldódik, meglesz a többi is meglátod.
    Csak POZITIVAN !!!!! A blogolást abba ne hagyd, imádom a receptjeidet, a gyönyörű képeidet, ezután még gyakrabban fogok benézni hozzád:-))))))
    Sok szeretettel puszillak és nagyon drukkolok!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anikó!

      Köszönöm a vigasztaló és bátorító soraidat, mire a végére értem könnyes lett a szemem... Még nem vagyok 50, de így is elég kilátástalan most minden. Csak abban tudok bízni, hogy nem marad ez így örökre és egyszer csak kinyílik az a másik ajtó. Sok szeretettel várlak mindig, köszönöm az együttérzésedet!

      Törlés
  12. Kedves Nea!

    Nagyon sajnálom ami történt veled, nagyon sok erőt és kitartást kívánok!!Tényleg minden fejben dől el, a test jelez ha elfáradt, kimerült..Most ezt az időt próbáld a gyógyulásnak és a regenerálódásnak szentelni, hidd el rendbe jön minden, felépülsz és találsz egy nagyon jó munkát.Én is munkát keresek jelenleg, a gyes lejárta után közölték velem, hogy nincs rám szükség tovább a munkahelyemen.Az óvodás kisfiam és a rengeteget dolgozó férjem mellett nem sok esélyem van a munka világában.Senkire nem tudunk támaszkodni segítség tekintetében, a nagyszülők el vannak foglalva a maguk problémáival, más meg nincs.Még egyszer minden jót kívánok neked, légy pozitív én is próbálok az lenni, a családod nagyon sok erőt adhat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Sütikuckó!

      Végtelenül sajnálom, hogy te is abban a cipőben jársz, mint én. Pici gyerek mellett, segítség nélkül, nagyon-nagyon nehéz a mai világban. Köszönöm a soraidat, nagyon szorítok neked, hogy sikerüljön elhelyezkedni.

      Törlés

A komment nem tartalmazhat linket