2015. február 21., szombat

In memoriam

         
           Szurtika    
          2013 (?)  -  2015.02.20   (04:21)


Napok óta nem jelentkeztem sem itt, sem a közösségi oldalamon. Ne haragudjatok, de most nincs kedvem a konyhában tevékenykedni, fotózni és írni sem ...  mert megint elveszítettünk egy "családtagot", aki fontos volt a számunkra.


Szurtit Balikával együtt 1 évvel ezelőtt fogadtuk magunkhoz a már meglévő hat cicánk mellé. Mindig megfogadjuk, hogy már több állatot nem veszünk magunkhoz, de nagy állatbarátok lévén, gyakorlatilag ez elkerülhetetlen. Valahogy minden alkalommal úgy van ez, hogy  jön a sorsszerű találkozás, ők kiválasztanak minket maguknak és aztán szép lassan belopóznak először a gondolatainkba, aztán az életünkbe is ...   


Szurti és Balika elválaszthatatlan párost alkottak, tavaly tavasszal hetekig a szomszéd padlásfeljáróján ücsörögtek, ott láttuk meg őket, olyanok voltak, mint két megszeppent, elárvult kisgyerek, el nem mozdultak egymás mellől és rajongva imádták egymást. Megsajnáltuk őket, enni adtunk nekik, gondoskodtunk róluk, míg végül annyira megszelídültek, hogy nálunk maradtak. Balikát tavaly nyáron elütötték a közeli bicikli úton, így Szurti egyedül maradt. Nagyon magányossá vált, többé nem volt maradása itthon, állandóan a környékbeli utcákon bolyongott, verekedős lett, sokszor napokig nem láttuk őt, de azért a hasa egy idő után mindig haza hozta. Rendkívül kommunikatív, olyan igazi kis dumafranci volt, sokszor még az idegenek is megmosolyogták a "beszédét", a csavargásai ellenére is nagyon ragaszkodott hozzánk, és százszorosan meghálált minden gondoskodást. Semmi előjele nem volt a betegségének. Néhány napja kicsit kevesebbet evett, tegnapelőtt pedig úgy jött haza, hogy szinte már jártányi ereje sem volt, csak vonszolta magát. Szaladtunk az orvoshoz, injekciót, infúziót kapott, azt mondták, hogy ki van hűlve és ki van száradva (?!). Tegnap hajnalban a kezelés ellenére összeomlott a keringése, a kezeim közt szállt el a drága kóbor lelke ...


Az elmúlt fél évben 5 cicánkat veszítettük el, volt amelyik eltűnt, a többit balesetek és betegségek által. Tudom, hogy nem lehetünk örökké mellettük, hogy óvjuk, védjük őket a bajtól, de ezek a veszteségek olyan leírhatatlanul fájdalmasak nekünk, akik imádjuk az állatainkat.




Csak bízni tudok benne, hogy Szurti és Balika mostmár újra együtt vannak és nagyon boldogok!




R.I.P



 

9 megjegyzés:

  1. Nagyon megértelek, hogy ennyire fáj.((( Nekünk egy 16 éves - lakásban élő, nem kijáró - cicánkat 1 hónapja műtötte meg az állatorvos tüdőrákkal, előtte még sosem volt beteg - rettentően kétségbe voltunk esve - és szerencsére nagyon jól van, és mégragaszkodóbb lett. Most boldogok vagyunk, hogy kaptunk még időt!

    VálaszTörlés
  2. Nea őszinte részvétem, nagyon sajnálom az összes cicukátokat, 6 hónap alatt 5 cica, az sok, mélyen együttérzek veled, veletek, és gondolok rád, mert mindig óriási csapás, ha elveszítünk egy állatot, a társunkat. Sírd ki magad, nagyon.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen az együttérzéseteket!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon sajnálom! Tudom, egy kis álla hiánya is nagyon tud fájni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Katalin! Igen, nagyon-nagyon tud ...

      Törlés
  5. Megkönnyeztem a bejegyzést. Nagyon szomorú dolog elveszíteni a kis családtagjainkat, sajnos tudom, milyen ez. Nehéz lehet most nektek. :( Fogadd együttérzésemet, Nea, és kívánom, hogy mihamarabb fel tudd dolgozni a fájdalmat! ♥

    VálaszTörlés
  6. Drága Gabi!

    Köszönöm a vigasztaló szavaidat, igazán jól estek. Az idő talán segít majd egy kicsit, de feledni soha nem tudjuk és akarjuk őket. Ennyivel tartozunk nekik a szeretetükért. Köszönöm még egyszer!

    VálaszTörlés

A komment nem tartalmazhat linket