2016. október 4., kedd

Ma van az állatok világnapja





Ma van az állatok  világnapja és én erről minden évben megemlékez(t)em. Most sem lesz ez másként, de mivel hosszú kihagyás után tértem vissza a blogra, így szeretnék most az én saját kis állatkáimról mesélni nektek, hisz nem volt ez idő alatt lehetőségem írni róluk. Talán érdekel benneteket, hogy mi is történt velü(n)k azóta. 

17 éves Cinóber cicánk 2 éve az örök vadászmezőkre távozott.  
  



2 éve már, hogy 11 éves Milike cicánk is nyomtalanul eltűnt






Írtam róla, hogy gyönyörű és okos Balikánkat a bicikli úton ütötték el, így ő sincs már velünk




legjobb barátja, Szurtika is hamarosan követte őt, betegség következtében




Idén januárban búcsúznunk kellett imádott Boldikánktól, akiről sokat írtam itt a blogon.
 Az alapbetegségét (leukózis) szerencsére évekig jól tudtuk kezelni, de sajnos egy másik, gyógyíthatatlan betegséggel (FIP) nem tudta felvenni a harcot. 4 boldog évet töltöttünk együtt.




Pindur azóta megnőtt és 




Mama cicával családot alapított




2015.május 16-án megérkeztek a kicsik is:

IZA (Izike)



MIA (Miuci)




NINA (Ninike)








Pici Ninát 10 hónaposan veszítettük el idén márciusban, szintén FIP betegségben.






Napjainkban:


IZA




MIA




Minden állat megérdemli, hogy szerető, gondoskodó, jó gazdája legyen. Sajnos nagyon sokuknak ez nem adatik meg, mostoha körülmények között, félelemben, élik mindennapjaikat.
Ezúton, én itt (is) szeretnék köszönetet mondani azoknak az embereknek, hétköznapi hősöknek, akik erejükön felül, sokszor életüket is kockáztatva, fáradhatatlanul segítenek a rászoruló, beteg, kiszolgáltatott állatokon. Minden tiszteletem az övék,   ...  és nem csak a mai napon!








6 megjegyzés:

  1. Nea szívfacsaró volt látni és olvasni mennyi gyönyörű cicád tűnt el vagy pusztult el, úgy megörültem a kicsiknek, akik közül egy már szintén nincs, ez borzasztó, de a megmaradtak nagyon szépek, különleges színekben, szőrmintával, remélem ők mind jól vannak és tudom, hogy nálad boldog cicukák :-)
    Nekem megvan mind, cicák és kutyák, és jól vannak hála az égnek, sokat szeretgetem őket, pláne, hogy rámszakadt a magány és egyedüllét, csak velük tudok hétköznaponként beszélgetni. Nemsokára elköltözöm, vissza a gyerekeim közelébe és egy kisebb házba, kicsi kerttel, az is bőven elég lesz. Itt már nem jó nekem, túl nagy a ház, túl nagy a kert, túl sok az emlék,túl nagy az üresség.
    Remélem te jól vagy minden szempontból :-) Puszillak :-)

    VálaszTörlés
  2. Úgy sajnálom, hogy ennyi fájdalom ért ilyen rövid időn belül. :( Gyönyörű cicák voltak, és biztos vagyok benne, hogy sok örömet adtak. Tudom, mennyire nehéz őket elengedni, és elfeledni soha nem is lehet. Mindegyikük egyszeri és megismételhetetlen. Sok erőt kívánok az elvesztésük feldolgozásához, mert sajnos 2 év után is még nagyon tudnak hiányozni. Tudom, mert az én Kumpikém is 2 éve halt meg.
    Sajnos a FIP-et elkaphatják egymástól, ezért mindent alaposan fertőtleníteni kell. A párom cicája is FIP-ben halt meg, és utána félt új cicákat hozni a házhoz. Szerencsére nem lett baj, és Molly meg Leo egészségesek már 10 éve. Sajnos nemrégiben az én félperzsa Makkámat is műteni kellett most a nyár végén daganattal, ahogy a testvérét 2 éve, és úgy tűnik, szépen gyógyul. Ő már lassan 16 éves, de amúgy egészséges és fitt szerencsére. Mi is nem normális módon imádjuk őket, és ők meg is hálálják. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon nehéz volt őket elengedni és nincs nap, hogy ne gondoljunk rájuk. Sajnos ez a FIP egy szörnyű betegség, nem lehet megelőzni és gyógyítani sem, ráadásul fertőző is, mire jelentkeznek a tünetek, már lehet, hogy késő a többi cicától elkülöníteni a beteget. Mi is hetekig rettegtünk, nehogy a másik két kicsi is beteg legyen, de szerencsére ők jól vannak. Kívánok hosszú, boldog, egészséges életet a cicáidnak, tudom, hogy a legjobb helyük van nálatok, talán azért is éltek meg ilyen sok szép évet.

      Törlés
    2. Igen, ez sajnos így van. :(
      Örülök, hogy a kicsik nem kapták el a FIP-et, és kívánom, hogy más betegségük se legyen, és minél tovább élvezhessétek egymás társaságát. :)
      Biztos vagyok benne, hogy nálatok is nagyon boldogok a cicák. ;)

      Törlés
  3. Még annyit akartam írni, hogy Makkát én is szoktam Cinóbernek nevezni. :)

    VálaszTörlés

A komment nem tartalmazhat linket