Már jó ideje nem született újabb bejegyzés nálam. Ez is most csak egy kis életjel, hogy nem tűntem el, vagyok.
Vagyok..., de nem túl jól... Sajnos az elmúlt hetek, hónapok, vagyis a nyár folyamán teljesen át kellett értékelnem az eddigi életemet. Senkit nem szeretnék a magánéleti problémáimmal terhelni, nem is szoktam róla írni. De ez most kikívánkozik. Csak néhány mondat, hogy mi is van velem, miért hagytam ennyi ideig magára a blogom.
Először is egészségügyi problémák akadályoztak meg benne, hogy írni tudjam. Degeneratív elváltozások miatt folyamatosan elkezdtek lebénulni az ujjaim. Több havi várakozás után (magyar egészségügy) kerültem csak szakorvoshoz, ami rontott az amúgy is rossz állapotomon. Kaptam ultrahangos kezeléseket, ami átmenetileg kicsit most javított rajtam, de végleges megoldásnak semmiképp sem tekinthető. Másrészről úgy érzem nagyon elfáradtam, kiégtem a mindennapok harcaiban. Már egy ideje az is megfordult a fejemben, hogy elköszönök és abbahagyom a blog írását. De mihelyst ez konkrétan is megfogalmazódott bennem, rögtön rájöttem, hogy ezt nem tehetem meg. Miattatok és magam miatt sem. TI, akik jöttök, olvastok, várjátok az újabb bejegyzéseket, szóval TI már nagyon-nagyon hiányoznátok nekem, és rettenetes űr maradna bennem is, ha most közel 3 év munkáját sutba dobnám.
Közben még tavasszal elveszítettem a munkámat. Belefáradtam a hiába való erőlködésbe, az állandó kudarcokba, a folytonos megfelelési kényszerbe, abba, hogy három ember helyett (leépítés) dolgozzam napi 14 órát, mert a cégnek így kifizetődő. 11 év után eljöttem, mert úgy éreztem nem bírom sem szellemi, sem fizikai kapacitással és ez az egész megöli a lelkem, elveszi az emberi méltóságomat. A folyamatos stressztől "tragikusak" voltak a labor leleteim. Most pedig itt az állandó félelem, hogy mi lesz, ha évekig nem találok munkát? "Válság van", tudom, hogy "bármit" is el kellene vállalnom, de én szeretnék végre örömmel dolgozni, olyan munkát találni, amit szívesen csinálok és amiben értékesnek érzem magam.
Szóval, amint tudok, leszek... Lehet, hogy csak néhány nap, de lehet, hogy kicsit több.
Addig is köszönet mindenkinek, aki erre jár, aki olvas és annak is aki csak néha néz be hozzám.