2013. október 23., szerda

In memoriam Anya



Már 10 éve!







Mert nem halt meg Ő, még mindig él - nekem - csak messze távozott, hol meg nem érinthetem.







19 megjegyzés:

  1. Drága Nea, fogadd őszinte részvétemet. Isten segítsen a fájdalom elviselésében.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katikám, köszönöm! Már 10 éve, hogy Anyukám nincs velünk, de ugyanúgy fáj, mint akkor.

      Törlés
    2. Ne haragudj, azt hittem most történt a fájdalmas esemény. Én két nagytatámat veszítettem el, tudom milyen nehéz.

      Törlés
    3. Először én nem írtam egyértelműen. Igazából még mindig olyan, mintha nem rég történt volna. Sajnálom a nagytatákat, biztosan nagyon szeretted őket.

      Törlés
  2. Részvétem Nea! Nehéz feldolgozni ezeket a szomorú eseményeket. Ők elmentek, de a szívünkben mindig velünk vannak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm nektek! Igen, a szeretteink a szívünkben tovább élnek.

      Törlés
  3. A szeretteink elvesztése miatt érzett fájdalom talán enyhül, de soha nem múlik el! :( Sajnálom, hogy ilyen korán elveszítetted édesanyádat! :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Hankka! Valóban így van. Csak 58 éves volt.

      Törlés
  4. Nea teljesen együttérzek veled, ez kiheverhetetlen veszteség, az én Édesanyám 8 éve halt meg, november 22-én lesz az évforduló, nincs nap, hogy ne gondolnék rá, ma már tudom, hogy soha nem múlik el a fájdalom és az a mérhetetlen üresség amit legbelül érzek a hiánya miatt.
    Minden nap, minden órában hiányzik.
    Ésszel fel nem fogható, hogy hová lett az én szépséges Édesanyám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anikó! A miértre sokszor nincsenek válaszok. Létezik soha el nem múló fájdalom, de ezt csak az tudja, aki már megélte valamelyik szülője elvesztését. Onnantól már soha semmi nem lesz ugyanaz. Az emlékeinkben élnek tovább, pedig a most valóságában kéne létezniük. Ismeretlenül is szeretettel gondolok az Édesanyádra, biztos vagyok benne, hogy nagyon büszke lenne most is rád.

      Törlés
    2. Nea kedves vagy, és remélem így lenne, ahogy írod.

      Törlés
  5. Fogadd őszinte részvétemet, édespám 45 évesen ment el, ismerős a fájdalom:(((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Emerencia! Nagyon kevés idő adatott az Édesapádnak. Együtt érzek veled! Kívánom, hogy legyen könnyű a föld neki. Én is részvéttel adózok az Édesapád emléke előtt.

      Törlés
  6. Ezek nagyon nehéz napok és pillanatok. Az én anyukám 59 éves volt. Élhetett volna még... Olyan furcsa, hogy volt valaha és csak emlék marad belőle. Néha beugranak mozdulatok, érintések, szavak és illatok. Sajnos ez az élet rendje. Ennél már csak az lehet borzasztóbb, ha valaki a gyermekét veszti el. Áldás az emlékére.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kriszti! Az elmúlt napokban sokat gondoltam rád. Te már kétszer megélted ezt a veszteséget és a következő napok is biztos nagyon nehezek lesznek számodra. Néha úgy érzem, hogy nagyon igazságtalan (volt) az élet, de ha arra gondolok, mennyi szenvedés várt volna még rá, akkor talán jobb ez így ... neki. Megkönnyeztem, amit írtál, néha én is felfedezni vélem magamban az Ő gesztusait, mozdulatait és szinte félelmetes a köztünk lévő hasonlóság. Kívánok Neked nagyon sok lelkierőt az elviselhetetlen elviseléséhez. Nyugodjanak békében a drága szüleid!

      Törlés
  7. Részvétem, az én anyukám is meghalt, már majdnem 3 éve, tudom, mit érzel. Így igaz, a fájdalom nem múlik el, nincs nap, hogy eszembe ne jutna,ne gondolnék rá. Sajnálom, hogy nem láthatja az unokáit felnőni, ők voltak a mindenei, szeretném csak legalább 1 napra visszatekerni az időt, de jó lenne, annyi mindent elmondanék neki, amit már nem tudtam. Nyugodjanak békében!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Trollanyu! Sajnos nem fordíthatjuk vissza az idő kerekét. Akinek el kell mennie, az sajnos elmegy, de az itt maradottaknak nagyon nehéz. Vigasztaljon a tudat, hogy az unokái mennyi örömöt adtak neki, hogy ismerhette és szerethette őket, amíg lehetett. Fogadd együttérzésemet! Legyen békés az anyukád örök álma.

      Törlés
  8. Nea együtt érzek veled, tudom milyen érzés, mert Apukám is túl korán (51) ment el... már több mint 10 éve. Kicsi Annámat már nem is láthatta, úgyhogy ennek a pici tündérnek egy nagypapája sincs. Néha az oviban tátott szájjal nézi a nagypapákat. Nekem az idő segített, imádtam és imádom most is, és tudom, hogy találkozom még vele, és mivel így érzek könnyebb. Már nem nehéz beszélni sem róla, de persze vannak napok, vagy, ha hallok egy dalt, látok egy pillanatot, akkor újra elsírom magam. Ez már mindig így lesz...

    VálaszTörlés
  9. Barbi, sajnos ezek az élet nagy tragédiái. Szokták mondani, hogy az idő minden sebet begyógyít .. csak plasztikai műtétet nem végez. Mai napig könnybe lábad a szemem, ha szirénázva elmegy mellettem egy mentő. És igen, sajnos ez már mindig így marad...

    VálaszTörlés

KÖSZÖNÖM A LÁTOGATÁST!
A hozzászólás linket, hirdetést, reklámot nem tartalmazhat!