Az idén először szántam rá magamat a szilvalekvár főzésére, - pontosabban sütésére - de nem a gyors, dzsemfixes változatot szerettem volna kipróbálni hanem azt az igazi, jó sűrű és ragacsos békebeli lekvárt, amit vidéken, hatalmas üstökben, órákig kevergetve főznek, ... már gondolván a karácsonyi ünnepek süteményeire is. Nem volt kedvem fél napot a tűzhely mellett ácsingózni, ezért egy mostanság igen népszerű lekvárfőzési módot választottam, mégpedig, hogy sütőben fogom megsütni. Fogtam a kis kosárkámat, kimentem a piacra, mert a legszebb áru szerintem mindig ott kapható és bőven van választék is. A kedvenc árusomnál meg is leltem a friss, hibátlan, mézédes alapanyagot, és még megfelelő instrukciókat is kaptam a lekvárkészítést illetően. Alapos tisztítás és előkészítés után nekiláttam a munkálatoknak. Alább lépésről-lépésre (képekkel) megmutatom a folyamatot. Nálam most nem került bele sem cukor, sem bor, sem egyéb fűszer, mert azt az igazi régimódi, natúr ízt szerettem volna felidézni. Kisebb mennyiség készült, nem akartam túl nagy veszteséget, ha mégsem lesz megfelelő a végeredmény. Kár volt aggódni, mert a lekvár legendásan finom lett, cukor nélkül is kellően édes, sűrű, bíborszínű, majdnem olyan, mintha üstben főzték volna. Egyetlen hátránya, hogy sok időt vesz igénybe míg elkészül, - nálam kereken 6 óra volt - de közben, mivel nem kell kevergetni és igazából még ránézni sem, lehetett mást is csinálni.
Szilvalekvár besztercei szilvából, cukor nélkül, sütőben sütve
Hozzávalók:
nekem 3 db 2,5 dl-es üveg lett belőle + egy kicsi kimaradt
- 3 kg besztercei szilva (magozva, tisztán mérve)
- 3 ek 10%-os ecet
egyéb:
- nagyobb méretű, magas falú (zománcos) tepsi(k)
FONTOS!
A sütőben való lekvárkészítéshez csak az apróbb szemű, magvaváló szilva jó, a nagy szemű, szaftos szilvának túl sok a leve, nagyon sokára főne el.
Csak kellően érett, puhább - de nem plottyadt - szilvát vásároljunk, éretlen gyümölcsből sem lesz soha jó lekvárunk, még cukor hozzáadásával sem.
Azt a tanácsot kaptam, hogy a szilvát egyszer se keverjem meg - mert akkor utána mindig kevergetni kell - csak a végén az utolsó negyed órában.
Nem kell félni, nem fog fröcskölni, puffogni, nem fut ki és nem piszkítja össze a sütőt sem, mivel alacsony lángon épp csak pezsereg, pont úgy, mint a húsleves szokott.
Ha nagyobb mennyiséget szeretnénk készíteni, osszuk el 2 tepsibe a gyümölcsöt.
Én cukrot nem tettem bele, mert a szilvának amúgy is magas a cukortartalma, ahogy besűrűsödik még édesebb lesz.
Aki nem szereti darabosan - bár szerintem úgy az igazi - botmixerrel pépesítheti.
Tartósítószer ehhez a lekvárhoz nem szükséges!
A kész lekvár felhasználható: buktákhoz, derelyéhez, hájas és rácsos süteményekhez, palacsintához, császármorzsához, hókiflihez, puliszkához, kelt tésztákhoz, fánkokhoz, de még a húsokat (pl oldalas, pulykamell) is megkenhetjük vele.
Elkészítése:
A sütőt előmelegítjük 200°C-ra.
A tepsi(ke)t mindenhol alaposan kikenjük az ecettel. (ami az edény oldaláról lefolyik, maradhat a tepsiben, nem kell kiönteni)
A szilvát leszárazzuk, megmossuk, félbevágjuk, kimagozzuk, hibás részeket kivágjuk.
A tepsi aljára az első sor szilvát bőrével lefelé lerakosgatjuk. (ez megakadályozza, hogy leégjen)
A többi szilvát elrendezzük az alsó sor tetején.
A tepsit betesszük a sütőbe, amikor elkezd forrni, a hőmérsékletet levesszük 150°C-ra, így hagyjuk a sütés befejezéséig.
Eleinte a sütőajtót fakanál nyelével vagy hurkapálcával kitámasztjuk, mert nagyon sok gőz képződik.
Tilos kevergetni!
3 óra elteltével a gyümölcs jócskán összeesett, de még nagyon sok a lé alatta, látni, ahogy már szép lassan kezd sűrűsödni.
6 óra múlva a lekvár kellően besűrűsödött, az összes folyadék elpárolgott alóla.
Ekkor kivesszük a sütőből, átkevergetjük, még 15 percre visszatoljuk, közben még 2-3-szor átkeverjük.
Látható, hogy a lekvár nem égett le, az utolsó cseppig ki lehet kanalazni a tepsiből.
Tisztára mosott, csírátlanított üvegekbe kanalazzuk a lekvárt, rácsavarjuk az üvegekre a tetejét, száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
Sok sikert az elkészítéséhez!
