Aki személyesen ismer vagy csak rendszeresen követi a blogomat, tudja milyen nagy állatbarát vagyok. Mindig nagyon elszomorít, ha állatokkal mi emberek, méltatlanul bánunk.
Az egész történet 2 héttel ezelőtt kezdődött. Reggel bevásárolni indultam. Az utam a kerületi szakrendelő előtt vezetett, ahol a sűrű bokrokkal benőtt terület felől keserves nyivákolást hallottam. Közelebb léptem és megláttam a fenyőfa tövében ücsörgő pár hetes kiscicát. Néhány méterrel arrébb pedig a kartondobozt, amelyben odahozták és a sorsára hagyták...
Egy fél másodpercig sem volt kérdéses, hogy akkor én őt most hazaviszem. De amint megneszelte a szándékomat befutott a bozótosba. Én pedig beugrottam utána és próbáltam előcsalogatni. Közben a rendelő felől érkezett két hölgy, kérdésükre, hogy mit is csinálok én a bokorban, elmeséltem a történetet. A hölgyek szatyraikat hátrahagyva utánam ugrottak és segíteni próbáltak. Negyed órán keresztül kergettük, de mindig beljebb és beljebb ment a sűrű bokorban.
Ekkor érkezett egy csupa szív fiatalember, aki felajánlotta segítségét a cicuska elfogásában. Azt mondta, hogy önkéntesként egy állatvédő szervezetnél dolgozik és volt már dolga ilyen pici állatokkal, majd ő tudja hogyan kell becserkészni. Én addig elszaladtam a közeli boltba, vettem neki darált húst, gondoltam az éhség ráviszi arra, hogy előbújjon. Mire visszaértem, a fiatalembernek sikerült elfognia. Békésen pihent a kabátja alatt.
Itthon aztán megetettem, megitattam, puha cica párnára fektettem. Az első hivatalos fotóján még meg van szeppenve, de minden nappal egyre jobban a bizalmába fogad minket. Imádja a hasát, rengeteget játszik a zörgős egérkéjével vagy bármivel, amit talál magának, pld.: hajgumi, papírguriga, kardigán ujja, kötény kötője, ha elfárad a kedvenc mackóját átölelve alszik el.
Nem sír és nem keresi a mamáját, de a mackóhoz bújva biztonságban érzi magát. A szobát már elkezdte kicsomagolni és időnként a függönyön lóg, de nem tudunk haragudni rá , mert mindezt olyan rá jellemző huncut bűbájsággal teszi. Már megkapta a fertőző betegségek elleni védőoltásokat is. A doktor úr azt mondta, hogy nagyon stramm kis legényke - kb 8 hetes - és néhány hónap múlva ő lesz a környék legvagányabb kandúrja.
Nagyon örülünk neki, hogy hozzánk került, hisz pont egy évvel ezelőtt veszítettük el
Roxy-t, akit nagyon-nagyon szerettünk. Sajnos nevet még nem találtunk neki, figyeljük a tulajdonságait. Ha valaki tud segíteni ez ügyben, megköszönném, ha írna javaslatot. Olyan nevet szeretnénk találni neki, ami nem tucatnév, szép hangzású és könnyen becézhető is. Ha lesznek használható képek róla, fogok még feltenni.
