2011. január 22., szombat

ROXY




Nehéz szavakat találni, mikor az ember elveszíti a legjobb barátját. Karácsonykor még reménykedtünk, hogy megfelelő gyógyszerekkel kezelni tudjuk az epilepsziás rohamait és hamarosan újra teljes életet élhet. Sajnos ezek a rohamok intő jelei voltak annak, hogy egy súlyos betegség áll a dolog háttérben. Olyan idegrendszeri károsodás jelentkezett Roxynál, ami gyógyíthatatlannak bizonyult. Az év utolsó napján könnyekkel a szemünkben és végtelen fájdalommal a szívünkben elbúcsúztunk tőle. Imádott gazdája karjaiban, méltósággal ment el. Tudtuk, hogy ez az egyetlen dolog, amit még tehetünk érte. Sokkal jobban szerettük őt annál, minthogy szenvedni hagyjuk.

Roxy már nem volt kölyökkutya, mikor hozzánk került. Kb 2 éves lehetett. Egy útszéli omladozó kocsma tövében feküdt piszkosan, porosan, soványan és éhesen. Gyakran jártunk arra és a közeli közértben mindig vettünk neki bőségesen ennivalót. Megetettük, megitattuk, de hazahozni nem akartuk, mert akkor már 3 kutyusunk volt itthon. Aztán egy napon, mikor az Apukám megint arra járt, hogy megetesse, nem találta őt sehol. Amíg várakozott, hogy előkerüljön, fájdalmas, szívszorító kutyavonítást hallott az omladozó épület háta mögül. Hátrament megnézni, hogy mi történt. De amit akkor ott látott arra ő sem számított. Roxyt egy, a kocsmából kitántorgó részeg üldözte és a kezében lévő vasvillával, éppen agyon akarta szúrni, mert megharapta őt. Ebben a pillanatban eldőlt a sorsa és negyediknek ő is hozzánk költözött.


Bizonyára azelőtt is rossz sorsa lehetett, mielőtt az utcára került, mert nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra bízni tudjon az emberekben. Végtelen türelemmel és szeretettel vettük őt körül, míg szép lassan, szinte észrevétlenül letétbe helyezte nálunk a szívét. Szavakkal leírhatatlan a hűsége, barátsága, ragaszkodása, az Apukámmal való kapcsolata, akit a végletekig imádott. Rengeteg örömteli percet, csodaszép emléket köszönhetünk neki. Vele éltük meg az önfeledt boldogság legszebb pillanatait.


12 boldog évet töltött velünk. Nem volt olyan nap, hogy ne biztosított volna minket arról, hogy mennyire szeret. Mindenkit külön-külön. A szeretetének felém irányuló megnyilvánulásai közé tartozott, hogy mikor reggelente dolgozni indultam (volna) átfogta a lábam és percekig nem engedte el. Én pedig egyetlen reggel sem mulasztottam el megsimogatni a kis fejét.


Nemcsak minket embereket szeretett, de a velünk élő többi kutyust is cicákat is. Ha valamelyik két másik kutyánk között vita támadt, ő általában csendesen szemlélte egy darabig, majd kis idő elteltével valamelyiket a nyakánál megfogva elrángatta és jól "beolvasott" neki. Mikor a kiscicáink megszülettek anyatigrisként vigyázott rájuk. Terelgette, őrizte őket játék közben. Mikor már felnőttek gyakran Roxyhoz hozzábújva aludtak el.     



„Egy régi legenda szerint,


ha egy kutya meghal, a túlvilág határán nyugalmat talál. Itt a Szivárvány hídon túl már nincs betegség, és ismeretlen a kín és a bánat. Az erdő szélén, a dombok lábánál rohangáló felhőtlen boldogságban élő kutyáknak már csak a régi társuk, a gazdájuk hiányzik. Aztán egy szép napon ismerős illatokat visz a szél…

Az egyik kutya megáll, fülét hegyezi, majd hirtelen elszalad. És amikor észrevesz téged, látja, hogy te érkeztél, teste már reszket a vágytól, ahogy feléd rohan. Boldogan kapaszkodtok egymásba az örömteli újratalálkozásban, és te újra belenézhetsz a hűséget, mérhetetlen rajongást árasztó kutyaszemekbe. Együtt sétáltok át a Szivárvány hídon, és soha többé nem váltok már el egymástól.”




ROXYKÁNK fuss, szaladj a csillagok közé! Ha felnézünk az égre és meglátjuk a legfényesebb csillagot, tudni fogjuk, hogy megérkeztél...








12 megjegyzés:

  1. Nagyon szomorú. Kedves ,aranyos kutyus volt,elhiszem ,hogy nagyon hiányzik!
    Szeretettel írsz Róla.
    Mi is így gondoljuk,hogy örömmel várnak minket és boldogok leszünk!

    VálaszTörlés
  2. Másodszor próbálok hozzászólást írni. Megsirattam Roxyt. Két kutyám van, nagyon öregek már és nagyon félek a naptól, amikor búcsúznom kell. Úgyhogy mélyen együtt érzek Veletek!

    Andrea

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Könnyeket csaltál a szemembe. Mi már háromszor átéltük ezt a búcsúzást. Mai napig megkönnyezem őket.Most 2 kutyusunk van.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon megríkattál! Nincs kutyám de szeretem őket!:)

    VálaszTörlés
  5. Roxy szemén látszik a szelídség, a jóság, a melegség....
    Megkönnyeztem én is, nekünk is friss még a sebünk, nemrég ment el a mi Macink, írtál is nekem akkor novemberben...
    Drága Roxy kutyus minden jót Neked a Szívárvány híd túloldalán, nem leszel egyedül, várnak majd új kisbarátokat.

    Nea, Neked pedig megnyugvást kívánok, Roxykának már jobb ott...

    VálaszTörlés
  6. Nekem nincs és nem is volt kutyám, de legalább egy fél órája bőgök.
    Megyek lefekszem.

    VálaszTörlés
  7. Én már tudtam Roxyka szomorú sorsáról. Akkor sem, és most sem tudok elmenni száraz szemekkel. Roxyka ! Légy boldog odaát, s hidd el nem vagy egyedül, s mi itt lenn a földön - gazdijaidhoz hasonlóan - sokat, de nagyon sokat gondolunk Rád.

    Nea! Ti pedig tudjátok, hogy Neki is igy volt sokkal könnyebb, mert csak szenvedett volna tovább.

    Megnyugvást kívánok az egész családnak, s szeressétek tovább a kutyusokat, cicusokat, mert ők az ember igazi barátai.
    Nálunk sincs ez násképp.

    VálaszTörlés
  8. Mindenkinek köszönöm az együttérző szavakat, vigasztalást. Tudjuk, hogy ez az élet rendje, de amikor megtörténik mégis felfoghatatlan. A sors legnagyobb ajándékának tekintjük, hogy Roxy az életünk része lehetett és azt hiszem még nagyon sokan vagyunk ezzel így.

    VálaszTörlés
  9. A mi kutyusunk is az én kezemben aludt el, mert már lebénult mind a két lába, mire orvoshoz értünk. Szinte süket volt teljesen. Együtt nőlt föl a gyerekeimmel és a cicánkkal és egy évben is mentek el néhány hónap különbséggel.
    A cica 19 éves volt, a kutyus 16.
    Minden fájdalmatokat átérzem. Gombóc lett a torkomban, mire elolvastam. Nagyon szívhez szólóan írtál róla.

    VálaszTörlés
  10. Hű, gombóc van a torkomban és könnyeimmel küszködöm. Mielőtt elkezdtem volna írni elmentem és megölelgettem az én kis egyetlen kutyulimat Palkót, akit ugyancsak 1 évesen lesoványodva hoztuk el betegen egy tenyésztőtől. Ahol a többi kutya bántotta és éheztette. Megértem fájdalmatokat és minden nap rettegek, hogy egyszer eljön ez a pillanat, mert ő életem értelme.
    Nagyon sajnálom, és osztozom gyászotokban. Gyönyörű kutya volt. Igazi fenséges jelenség

    VálaszTörlés
  11. Roxy ! én csak azért jöttem vissza, mert az éjjel Veled álmodtam, s egy gyönyörű virágos réten szaladgáltunk. Szabadok voltunk és ficánkoltunk. Még csodálkoztam is, hogy az én fájós lábaimmal hogy tudtam Veled futni, bohóckodni. Együtt kacagtunk.
    A szomorúság mellett olyan jó volt ezt leírni.

    VálaszTörlés
  12. Drága Viki!

    Az álmok sohasem hazudnak! Mindíg ezt mondta a Nagymamám. És én is mindíg mélységesen hittem ebben. Jó tudni, hogy ha veled üzent is, Roxyka mostmár nagyon boldog. Köszönöm, hogy megírtad nekem, vigasz a bánatomban.

    VálaszTörlés

A komment nem tartalmazhat linket