Emlékezés...

"Drága Halottainkért égjen a gyertya lángja, akik már nincsenek velünk, de szívünkben élnek örökkön-örökké!

Valaki mindig elmegy közülünk, s magával visz egy darabot a szívünkből. Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra, mintha csak így próbálnánk éltetni őket magunkban. Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként ragyognak ránk.

Tovább őrizzük szívünk mélyén, minden lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket. Valaki elment közülünk. Örökül hagyva ránk az emlékképeit.

Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.

Mert szívünkben és életünkben ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók, melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.

In memoriam Anya

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,

ne hidd, hogy alszom, hitt ott sem vagyok.

A halkan fúvó szellőben találsz meg,

és a hóban, mely gyémántként ragyog.

Vagyok a napfény érett búzatáblán,

őszi eső, mely gyengéden alászáll.

Ha kora reggel arra ébredsz,

hogy madárraj száll szárny suhogva,

ha szíved csendes éjben engem érez,

én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj hát sírva nyughelyem előtt,

emlékezz rám, s a halál nem vesz rajtam erőt!

                                           (Greg Schreiner)

Kicsi Száváért...