Milike
Ma van az Állatok Világnapja, melyet Magyarországon 1991 óta tartanak. Az ünnep célja, hogy az állat és az ember közötti barátságot erősítse és felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára. Az ünnep eredetéről már írtam ITT és ITT is. Én ma a cicáimmal ünneplem ezt a napot, köszönöm nekik, hogy léteznek, hogy feltételek nélkül szeretnek. A világon minden állat megérdemelne egy szerető gazdit, aki gondoskodik róla és törődik vele.
A CICA
Konyhaablakon betekint,
szúnyoghálón lóg megint,
lesi minden mozdulatom,
azt mondja, hogy éhes nagyon.
Ezt szó nélkül nem hagyhatom,
találkozunk az udvaron.
Elém áll és kérlel szépen,
azt nyávogja: "Adj ebédet!"
Beleszagol edényébe,
visszanéz rám: "Ide kérem!"
Megismétli, ha nem értem:
"Ide kérem! Ide kérem!"
Fut előttem nagy serényen,
mutatja az utat. Értem.
Szeme engem kutat. Kérdem:
"Tálkádba kéred az ételt?"
Odaszalad, beletekint,
bizony üres az már megint...
Te etted meg drága cica,
pénztárcával ezt ki bírja?
Szalad elém, ide-oda,
tálkájához oda-vissza.
Így kéri ő a "kajáját",
hogy a "macska kutyafáját"!
Egeret kellene fognod,
nem a gazdit ostromolnod!
Egeret csak akkor eszel,
mikor más megfogja neked.
Hogy éhes maradj nem hagyom,
cica, szeretlek én, nagyon!
(Domonkos Jolán)
Boldizsár
Cinó
Boci
Ezúttal is emlékezem kicsi Szávára ...
... és Milikére, aki - pont ma 3 éve - már nincs velünk.
Én meg Cirmivel az ölemben olvastalak. Még a gépre is ráült, csak hogy őt simogassam, pedig már 20 perce csak vele foglalkozom. :-)) Mindezt hajnali 7kor, szombaton. :-))
VálaszTörlés