BOLDIZSÁR

Tegnapra ígértem a finom anyák-napi sütireceptet, de technikai okok miatt úgy tűnik, hogy ez még egy kis ideig várat magára. Amint ki tudom varázsolni a gépből a képeket jövök azzal a poszttal is.

Remélem nem bánjátok, ha helyette most Boldizsárról fogok nektek írni. Ő az a kiscica, akit a legnagyobb télben, decemberben kidobtak és sorsára hagytak, én pedig hazahoztam őt. Akkor ITT írtam róla. Sokáig kerestük, hogy milyen nevet adjunk neki. Szerettünk volna  jól becézhető, rövid, de nem tucat nevet találni. Köszönöm mindenkinek, aki segített akkor a névválasztásban ötleteket adni. Hogy végül miért is a Boldizsár nevet kapta, -  teljes nevén: Betyár-Boldog Boldizsár - az a cikk végére ki fog derülni. Bizony a szokatlan cicanév hallatán sok ember elmosolyodik, de rá tökéletesen illik és az első perctől hallgat is rá. Az eltelt 5 hónap alatt Boldival fenekestül felfordult az életünk. Alig hiszem el, hogy ilyen kicsike volt, mikor hazahoztam.

A telet a lakásban töltötte. Kedvenc elfoglaltságai közé tartozott a csörgős labdák gurigatása, sípolós plüssegérkék éjjel-nappali püfölése, és az internetezés.  Különösen a hasonló korú cicagyerekeket szerette naphosszat nézegetni a világhálón.

Időnként besegített nekem a posztok megírásában is...

Aztán kitavaszodott és mivel kertes házban lakunk, kiengedtük őt az udvarra, hogy ismerkedjen a természettel. Ilyenkor persze állandóan a nyomában voltunk, nehogy elszökjön vagy átmenjen a szomszédba, ahol kutya van. Egyszer minden éberségünk ellenére is megtörtént a baj. Egy óvatlan pillanatban mégiscsak átmerészkedett a szomszédba és a kutya meglepte őt. Semerre nem tudott menekülni, a kutya nekiszorította a kerítésnek. Az Apukám a nagy ugatásra lett figyelmes, az előszoba ablakából látta, hogy a kutya éppen megtámadni készül Boldit. Lélekszakadva rohant, rákiabált a kutyára, hogy távol tartsa, de ahogy a cica két lábra állt és védekezni próbált elkapta a mellső lábát. Mielőtt nagyobb baj történt volna Apu át tudta húzni őt a kifeszített kerítésdrót alatt. Tragikusan nézett ki a lába. A talpán a bőr mélyen felszakadt, vérzett, a körmei lógtak, a lába pampuska méretűre dagadt. Persze azonnal rohantuk vele az orvoshoz. Szerencsére csak apró csontok törtek, a sebek szépen begyógyultak, de Boldi sokáig fájlalta a lábát, még hosszú ideig maga mellett felhúzva tartotta. Azóta, ha meglátja a kutyát inkább visszavonulót fúj és nem merészkedik a közelébe, csak messziről figyeli.   

Kedvenc helye a kerti szökőkút. Szeret az ottani köveken ücsörögni és nézelődni. Bogarakat és lepkéket kerget, piszkálja a köveket vagy lesállásból játékosan megtámadja a cicapajtásait. Boldi rendkívül bűbájos és nagyon ragaszkodó természetű. Simulékony, de ugyanakkor nagyon konok is tud lenni. Szófogadó, de öntörvényű is egyben. Mi pedig elfogadjuk őt ilyennek, és így imádjuk, ahogy van. Számomra ő egy kicsi "fekete gyémánt".

Rendkívül mozgékony, úgy is mondhatnám, hogy hyperaktív. Lételeme a mozgás, mászás, kergetőzés. Sportolás terén szinte fáradhatatlan. Magától tanult meg fára mászni is. Először ezt a kisebb méretű szilvafát nézte ki magának, azon kezdett gyakorolni.

Nemcsak felment ...

... de ügyesen vissza is tudott jönni

Aztán a nagyobb fákat is szemrevételezte,

és egyszer csak azt vettük észre, hogy szédítő magasságokban járkál.

A fára mászás után kicsit megpihent a madáretető tetején, 

de hiába várta a madarakat, azok csak nem akartak jönni,

közben elbóbiskolt kicsit,

majd amikor már ilyen nagyon elálmosodott, jókat szunyókált az ablak alatt felállított ruhaszárító alsó részében,

vagy csak heverészett kicsit a délelőtti napfény melengető sugarait élvezve

időnként szívesen bekucorodott a kerti székbe egy kicsit relaxálni

Boldinak kicsi kora óta volt egy szokása. Szeretett úgy elaludni, hogy felkéredzkedett az ölembe, kis lábait a nyakam köré fonta, fejét a vállamra hajtotta, és simogatni kellett míg el nem aludt, közben ő dorombolt. Egy ilyen alkalommal fedeztem fel a nyaka egyik oldalán egy borsónyi méretű csomót. Másnap persze megint irány az orvos. Rögtön antibiotikumokat kapott,  - aztán még közel 10 alkalommal - de a kezelések ellenére az állapota nemhogy javult volna, hanem egyre inkább romlott. A nyaki nyirokcsomói annyira megduzzadtak, hogy szegénynek teljesen eltorzult a feje, nehezen bírt nyelni, fulladt és a szemét sem tudta kinyitni. A hátsó lábainál, a lágyéki részen és a hónaljban is megjelentek a nyirokdaganatok. Akkorra már tudtuk, hogy nagy baj van. A doktor úr közölte a szörnyű diagnózist: leukózis... Vért nem vettek tőle, de az ultrahang vizsgálat kimutatta, hogy a nyirokdaganatok a kis testében már több helyen szét vannak szóródva, a veséje, a lépe meg van nagyobbodva, de szerencsére a mája tökéletesen működik. Akinek van cicája, bizonyára tudja, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan. Egyetlen megelőzési módja az oltás, amit Boldi is megkapott időben, de az kizárólag csak akkor ér valamit, ha a cica még nem fertőzött. Boldi valószínűleg már a mamája hasában az volt. Többek között ez volt az oka annak, hogy ez idág nem írtam róla, hiszen hetekig küzdöttünk az életéért. (Az utóbbi években rengeteg kis állatunkkal történt meg ugyanez, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek és bár a lehetetlent is megpróbáltuk, mégsem tudtunk segíteni rajtuk. Az egész annyira fájdalmas és szívszorító még a mai napig is. Talán egyszer majd az ő történetüket is megírom)  

Aztán több heti rettegés után megtörtént a csoda. A daganat szép lassan elkezdett visszahúzódni, épp akkor, amikor már azt hittük, hogy el kell búcsúznunk Bolditól, mert az semmiképpen sem akartuk, hogy esetleg megfulladjon, mivel a daganat nemcsak kifelé, de befelé is nőtt. 

Tudjuk, hogy nem nyertük meg a háborút, csak az első csatát. Külföldről hozattunk neki immunerősítő injekciókat, aminek hatására mostanra stabilizálódott az állapota. Újra felhőtlenül boldog, játékos és jó kedélyű. Két hét múlva visszük újra az ultrahangra, megnézik, hogy milyen (irányú) változások mentek végbe a szervezetében. Bízunk benne, hogy az egészségi állapotát az immunrendszer erősítésével szinten tudjuk tartani és éveken át még velünk lehet. Persze a félelem, a rettegés, hogy megint bármikor, bármelyik pillanatban történhet vele valami, az örökké bennünk lesz.   

Boldit a betegsége jellege miatt be kellene zárnunk a lakásba, elkülönítve kellene tartani a többi cicáinktól. De ezt nem tudjuk megtenni vele. Abba lelkileg halna bele, ha nem élhetne szabadon és nem játszhatna önfeledten. Persze azért arra vigyázunk, hogy az ő ételébe-italába ne egyen-igyon bele más. Az almot is csak ő használja, rögtön cseréljük, amint alkot benne valamit.  

Bemutatom a barátait: Milike a 8 éves cicánk,  

Cinóber Málika, aki néhány éve gondolt egyet és a második szomszédból átköltözött hozzánk, és aki anyai szeretettel védi, óvja, figyeli a kicsi minden lépését 

Boci cica, aki nem a miénk, de sokat van nálunk és a koszt, kvártély fejében rengeteget játszik Boldival.

És hogy ne csak a szomorú eseményekről írjak, mert azért örömteli dolog is történt. Néhány hete a szemközti óvoda udvarában megjelent ez a fekete cica. Ő Boldi apukája.(szakasztott Boldi) Megismerte a fiát és azóta elválaszthatatlanok, minden nap jön és játszik vele az udvarban, vagy  

a szemközti óvoda udvarán

Ez a két videó néhány nappal ezelőtt készült. Látni, hogy Boldizsár a betegsége ellenére mennyire virgonc és érdeklődő kis kópé. Mindennel képes elszórakoztatni magát.

A cikk elején megígértem, hogy a végére kiderül, miért a szokatlan névválasztás.


Boldizsár név jelentése: Isten óvja az életét

Úgy legyen!