Beszélnék, de a hang torkomban reked,
Oly sok szép szót gondoltam neked.
De csak hallgatok, nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja.
Itt lüktet bennem hiányod. Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok.
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Most távol vagy, de mégis oly közel.
A szívemben. A lelkem átölel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
KÖSZÖNÖM A LÁTOGATÁST!
A hozzászólás linket, hirdetést, reklámot nem tartalmazhat!