BLOGSZÜLINAP

kép

Tegnap lett 9 éves Az otthon ízei blog.

Még ma is emlékszem, amikor 9 évvel ezelőtt, Karácsony utáni napon izgatottan nyomtam meg az első bejegyzésnél a "közzététel" gombot. Hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt azóta és én még mindig írom a blogot. Pedig az évek során voltak jócskán hullámvölgyek is: technikai akadályok, alkotói válság, egészségügyi problémák. Igazából soha nem terveztem blogot létrehozni és valójában egy kellemetlen "élmény" hatására, "hirtelen felindulásból" született meg végül. Szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó! És ez így igaz, mert később gyakran motivált arra ez a negatív élmény, hogy próbáljak egyre jobb lenni abban, amit csinálok. Egy lélekölő munka (+ főnök) monotonitásából kerestem akkoriban kreatív kiutat.

Mindig is szerettem sütni-főzni és amikor először ragadtam fényképezőgépet ezen tevékenység megörökítésére, akkor még nem gondoltam, hogy ilyen hosszútávú elköteleződés lesz majd belőle.
Kétségeim voltak, hogy meg tudom-e majd tartani a kezdeti lelkesedésemet, meg tudok-e majd felelni az olvasóim elvárásainak, fenn tudom-e majd tartani az érdeklődésüket, tudok-e majd megújulni időről időre? Ma már tudom a választ. Nekem a blogírás csak pozitív változásokat hozott az életembe, olyanokat, amikre nem is számítottam. Hozott kitartást, önbizalmat, tapasztalatot, fejlődés iránti vágyat. Hozott új ismeretségeket és barátságokat is.

Ha jobban belegondolok, nem kevés munka van egy blog üzemeltetésében, de szeretem ezt csinálni. Akkor is, ha fáradt vagyok, akkor is ha épp nincs semmilyen ihletem, akkor is ha időnként kevesebb emberhez jutnak el a bejegyzéseim. Valahogy észrevétlenül az életem részévé vált. Már hiányoznának a vele való kis rituálék, a "lefényképezted már, ehetünk?" , "ezt nem fényképezed le?" kérdések, vagy az "ez nagyon finom, feltétlenül tedd fel a blogra is" megjegyzések,  a megfelelő tányér, háttér, kiegészítők kiválasztása, a fotózáshoz székeken, sámlikon, létrán való "ugrándozás", hogy megtaláljam a megfelelő szöget, vagy a posztoláshoz a kis történetek, szösszenetek, bevezetők megírása.

Egy blogszülinapon számadást és tortát illik készíteni. Nézzétek el nekem, de most egyikkel sem készültem. A statisztikák csak nekem fontosak, mérvadóak, ezzel nem is untatnálak benneteket, tortát pedig azért nem készítettem, mert sok sütemény, édesség megmaradt az ünnepekről, így csak jelképesen a fenti tortából kínálnék meg mindenkit.

Minden nehézség ellenére ma is nagyszerű döntésnek érzem, hogy belekezdtem a blogírásba, remélem jövőre is ugyanezzel a gondolattal zárom majd az évet. 

Köszönöm, hogy vagytok és megtiszteltek azzal, hogy olvassátok a blogot.
Köszönöm ezt a 9 évet Veletek !
Továbbra is sok szeretettel várlak Benneteket itt a blogon, nézelődni, kikapcsolódni, ötleteket gyűjteni.