Muskotályos sárgadinnyeleves

Visszatért a meleg és nekem semmi nem tud olyan üdítő lenni, mint egy jól lehűtött finom, krémes gyümölcsleves. Mivel javában tombol a dinnyeszezon, így most sárgadinnyéből készítettem, megbolondítva egy kis édes muskotályos borral. Ínyenceknek vaníliafagyival ajánlom.   

Elkészítési idő: 30 perc 

Muskotályos sárgadinnyeleves

Hozzávalók:

• 2 kg édes sárgadinnye
• 2 dl tejszín
• 2 dl Tokaji sárga muskotály 
• porcukor - ízlés szerint
• 1 citrom leve
• 1 lime leve 
• 10 dkg pirított mandula

Elkészítése:

1. A dinnyét félbevágjuk, az egyik feléből karalábévájó segítségével kis gömböket vájunk ki, ez lesz a levesbetét.
2. Meglocsoljuk kevés borral. 
3. Az üres dinnyehéjat fel lehet használni a leves tálalására.
4. A másik felét lehéjazzuk, húsát kisebb kockákra vágjuk, beletesszük a turmixba. 
5. Hozzáöntjük a tejszínt és simára turmixoljuk.
6. Az egészet egy edénybe öntjük, ízlés szerint édesítjük, belefacsarjuk a citromok levét, hozzáöntjük a bort.
7. Langyosra felmelegítjük, visszahűtjük, majd hűtőbe téve - a dinnyegolyókkal együtt  -  jó hidegre lehűtjük.
8. Tálaláskor a dinnyegolyócskákat beletesszük a levesbe, pirított mandulával megszórva kínáljuk, néhány mentalevéllel díszítjük.

   

Nektarinos galette

A galette a francia konyha remeke. Lapos, kerek vagy szögletes, rusztikus formájú, ropogós tészta, általában gyümölcsökkel gazdagon megtöltve, de készítik zöldségekkel sós változatban is. Most, hogy már nincs az a nagy meleg időnként begyújtom a sütőt, annak reményében, hogy valami finomságot süssek. Igyekszem a nyár adta gyümölcsökből minél többet felhasználni süteménybe rejtve is. Az ilyen falatnyi, könnyű tésztájú, vastagon gyümölcsös lepénykéknek nagy a keletje nálunk. Ha csak néhány szem gyümölcs van otthon, bármilyen variációban elkészíthető, mini lepénykék formájában is.      

Elkészítési idő: 50 perc

Pihentetés: 60 perc

Nektarinos galette

Hozzávalók:

tészta:

• 18 dkg liszt
• 11 dkg hideg vaj vagy margarin 
• 3 ek kristálycukor 
• 1 vaníliás cukor
• csipet só
• 1 tojássárgája
• 3 ek jéghideg víz

töltelék:

• 4-5 nektarin (vagy őszibarack)
• kristálycukor
• fahéj

kenéshez:

• 1 ek tej
• 2 ek méz

Elkészítése:

1. Tálba tesszük a lisztet, összekeverjük a sóval és a cukrokkal, hozzáadjuk a felkockázott margarint. Gyors mozdulatokkal, inkább csak az ujjunk végével, hogy a margarin ne olvadjon meg, morzsalékosra gyúrjuk. Hozzáadjuk a tojássárgáját és evőkanalanként a vizet. (Minden kanál víz után összegyúrjuk, míg felveszi azt). 
2. Fóliába csomagolva 1 óra hosszára a hűtőbe tesszük. 
3. Szilikonos sütőpapírt meglisztezünk, ezen nagyjából kör alakúra, kb. 2 mm vastagságúra  kinyújtjuk a tésztát, ráborítunk egy nagyobb méretű tányért vagy tortaformát és körbevágjuk. 
4. A nektarinokat cikkekre vágjuk, a tészta szélétől 5-6 cm-t elhagyva, 3 rétegben rárendezgetjük körkörös irányban a gyümölcsöt. Szépen ráhajtogatjuk a tésztaszéleket, megszórjuk fahéjjal és cukorral.
5. A sütőpapírral együtt óvatosan átemeljük a galettét egy sütőtepsire, mézes tejjel megkenegetjük a gyümölcsöket és a tésztát is.
6. Előmelegített sütőben 180 C-on kb 20 percig sütjük, vagy addig, míg a tészta szép aranybarnára nem pirul.

Tejfölben pácolt mozzarella

Még a múlt heti vendégvárásra készült. A pácolt camembert mellé tálaltam ezt a másik fajta pácolt sajtot. A recept eredetileg Jamie-é, de én Tománál láttam meg. Én így készítettem, apró részletekben eltér az eredetitől. Jól behűtöttem és finom vörösbort kortyolgattunk mellé. A vendégeim körében nagy sikere volt. Az elmúlt héten már kétszer is el kellett itthon készítenem, tipikusan az az étel, amit soha nem lehet megunni.  

Elkészítési idő: 60 perc

Pácolás: 120 perc  

Tejfölben pácolt mozzarella

Hozzávalók:

4 személyre 

• 4 mozzarella ( 4x125 gr.)
• 1 kis dobozos tejföl
• 1 citrom héja
• 1/2 citrom leve
• nagy szemű tengeri só
• frissen őrölt bors
• friss és szárított oreganó
• olívaolaj
• 1 nagy kápia paprika
• 3 hosszú friss chili

Elkészítése:

1. A mozzarellákat vastagabb szeletekre vágjuk, lerakjuk egy tálba úgy, hogy ne fedjék egymást. Megszórjuk nagy szemű tengeri sóval, frissen őrölt borssal. Jó vastagon rákenjük a tejfölt, ismét sózzuk kicsit. Ráreszeljük a citrom héját, ráfacsarjuk fél citrom levét, meghintjük szárított oreganóval, meglocsoljuk az olívaolajjal és 2 óra hosszára a hűtőbe tesszük.
2. Közben a paprikákat (a kápiát és a chilit is) egy kés hegyével megszurkáljuk, hogy nehogy felrobbanjanak.
3. A tűzhelyet körbebugyoláljuk alufóliával, hogy ne kelljen majd tisztítani.
4. A láng elosztóra tesszük a paprikákat és állandóan forgatva addig sütjük, míg a héjuk minden oldalon meg nem feketedik.
5. Egy tálba tesszük, lefedjük folpackkal, negyed órát állni hagyjuk, ezalatt a gőzben a paprikák héja felpuhul, így könnyebb meghámozni.
6. A paprikákat héjuktól, magjuktól megpucoljuk, vékony csíkokra vágjuk, szépen elrendezzük a megpácolódott mozzarella tetején.
7. Friss, zsenge oregánó ágacskákkal díszítve, fokhagymás pirítóssal tálaljuk.    

SZÁVA

Tegnapra ígértem ezt a posztot, de mivel csak mára sikerült megbirkóznom a videó feltöltésével, így most mutatom meg nektek, hogy Boldi kivel osztja meg társbérletben a madáretetőt. 

Íme Ő az:   SZÁVA,  a 7 hetes cicalány. 

Igen, már megint újabb kis jövevény érkezett a családunkba. Az egész történet még azokra az időkre nyúlik vissza, amikor Boldit hazahoztam. Reggelente munkába menet gyakran összefutottam a buszmegállóban egy régi, általános iskolai osztálytársammal Sanyival. Mivel ő is nagy állatbarát szóba került Boldizsár. Kiderült, hogy annak idején Boldi az ő házuk környékén is megfordult, meg is próbálta befogni, de - már akkor is okos cica lévén  - állandóan elszaladt és elbújt előle. Nagyon örült, hogy a sorsa végül  jóra fordult és jó helyre került. 

1 hónappal ezelőtt, egyik délután Sanyi becsöngetett hozzám és kérte segítsek rajta, mert beraktak hozzá a pincébe egy néhány hetes kiscicát, de ő nem tud gondoskodni róla. Már végig telefonálta az összes létező menhelyet, de sehol nem tudják befogadni őt. Legalább addig hadd maradjon nálunk, amíg gazdát talál neki. Beleegyeztünk és néhány perc múlva már nálunk is volt Száva. Imádat volt az első látásra. Néhány óra múlva már tudtuk, hogy többé nem fogunk megválni tőle. Kb. 1 hónapos volt ekkor. Annyira pici volt, hogy első nap a fejhallgatóba kucorodott be és onnan szemlélte az "idegeneket".   

         

Elfért egy nesszeszerben és édes-deden el is aludt benne,

de egy kiürült cicaeledeles dobozban is képes volt álomra hajtani a fejét.

Első napokban nagyon hiányzott neki a mamája. Nem sírt, de állandóan ölben hurcolásztuk, bármit csináltuk közben, mert nagyon igényelte a testi kontaktust.Este is csak úgy aludt el, ha hozzábújhatott valakihez. Ritkán hagytuk magára, de bevásárolni azért időnként el kellett menni. Hazaérve általában "tájkép csata után" fogadott. Itt éppen a fokföldi ibolyákat használja párnának az alváshoz, a többi kb.15 cserépnyi különleges fajtát összetörte ill. "kigyomlálta" mire hazaértünk.

A természet minden rezdülését figyeli, még a legkisebb hangya is érdekli,

és nincs akadály számára, ha fára kell mászni, rögtön le is tud jönni minden segítség nélkül onnan.

A videók sajnos nem túl jó minőségűek, éppen vihar készülődött, én pedig egy sámli tetején egyensúlyoztam a fényképezőgéppel. Azért érdemes megnézni, hogy Boldi egyáltalán nem bánja, hogy már nem egyedül bérli az etetőt.

BOLDIZSÁR - gyors helyzetjelentés

A korábbiakban már megírtam Boldizsár történetét. ITT és ITT olvashattok róla. Legutóbb arról számoltam be, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved és küzdünk az életéért. Azóta eltelt két hónap, Boldizsár sokat nőtt és komolyodott, mára kész Kandúr Bandi lett belőle. Az immunerősítő injekciók sokat javítottak az állapotán. Megerősödött, a bundája kifényesedett, visszatért az életkedve. Nagyon örültünk a jó irányú változásnak, a nyirokdaganatai szépen visszahúzódtak, újra sokat játszott és egyre gyakrabban el is ment itthonról. Kedvenc helye még mindig a madáretető, amit teljesen a magáénak tekint, naphosszakat heverészik benne, ide menekülve a hőség elől.

Néhány napja feltűnt, hogy rosszkedvű, kerül mindenkit, enni sem nagyon akar és  kicsit le is fogyott. Először arra gondoltunk, hogy a meleg miatt nem eszik, de amikor egyik nap úgy bújt hozzám, ahogy kiskorában és panasz áradatot zúdított rám, akkor rögtön megvilágosodott, hogy tudatni akarja: ismét baj van. Elvittük az orvoshoz, ahol kiderült, hogy fekélyek vannak a szájában, ami a leukózis tipikus tünete. Hát ezért nem bírt szegény enni. Azonnal kapott valamilyen nagy hatásfokú injekciót, aminek köszönhetően egy-két nap alatt eltűnt a fekély és azóta újra jó étvágya van.Sajnos a betegség dolgozik a szervezetében, állandóan résen kell lennünk.Néhány hete azonban már nem csak az övé a madáretető, társbérlővel kell megosztania. 

Holnap megmutatom, hogy kivel.   

Habkönnyű vaníliás tejberizs karamellizált nektarinnal

Vannak olyan klasszikusok, amelyeket nem lehet nem szeretni, de kivételek azért biztosan akadnak. Én imádtam a menzán a folyós tejbegrízt meg a jó masszív tejberizst is. Az étel egyszerűsége ellenére nem könnyű jó tejberizst készíteni, hisz fontos, hogy ne legyen se beton kemény, se száraz és ragacsos. Én úgy készítem, hogy felvert tejszínnel lazítom és vajat is teszek hozzá, ettől finom krémes állagúvá válik. Ezt az alapot használom gyümölcsrizs készítésénél is.              

Elkészítési idő: 60 perc

Habkönnyű vaníliás tejberizs

Hozzávalók:

4 személyre

• 20 dkg kerek szemű vagy desszert rizs
• kb 2 dl víz
• 6 dl tej
• 5 dl tejszín
• 1 vanília rúd
• 5 dkg vaj
• 1 citrom reszelt héja
• 5 ek (nyírfa)cukor
• csipet só

• 1 kg nektarin
• vaj
• 2-3 ek barnacukor

Elkészítése:

1. Egy lábasba feltesszük főni a rizst csipet sóval és annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. 
2. Mikor magába szívta az összes vizet hozzáöntjük a tejet és a tejszín felét, beletesszük a vajat, hozzáreszeljük a citromhéjat, majd a vanília rúd kikapart belsejét és a rudat is beledobjuk, hozzáadjuk a cukrot, megkeverjük és lefedve kb. fél órát főzzük.
3. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a cukrot mikor is kell hozzáadni. Van, aki csak a végén teszi bele, nehogy a rizs leégjen, de én mindjárt az elején beleteszem, mert  szerintem a rizs így tudja legtökéletesebben felvenni az édes ízt. 
4. Lapon, lassú tűzön főzzük. Mivel benne van a cukor, néha óvatosan megkeverjük, vigyázva, hogy ne törjük össze a rizsszemeket. 
5. Ha már teljesen puha, fedő alatt pihentetjük kb 10 percet, majd ha kissé kihűlt beleforgatjuk a maradék, habbá vert tejszínt.
6. A nektarinokat megmossuk, nagyobb kockákra vágjuk. 
7. A vajon megkaramellizáljuk a barnacukrot, majd összeforgatjuk a nektarinnal, néhány percig kevergetve főzzük, hűlni hagyjuk. 
8. Desszertes poharakba rétegezzük a rizst a nektarinokkal, kicsit behűtjük.

Pácolt camembert

A hétvégére vendégeket várok. Ilyenkor nem csak ebédet főzök, mert nálunk a vendégség egész napos, a kora reggeli óráktól késő estig szokott tartani. A hőségre való tekintettel indításnak olyan reggelire gondoltam, amit hidegen tudok tálalni és megalapozza majd a gyomrot a további étkezésekhez is. Kamrapolc oldalán találtam rá erre az igazán különleges és mutatós pácolt sajtra, ami a csehek sörkorcsolyája, nakladany hermelin néven ismeretes. Mivel jó előre elkészíthető, sőt legalább egy hetet pácolódnia kell, már itt csücsül néhány napja a hűtőmben, reményeim szerint mire érkeznek a vendégek pont jó is lesz. Egy másik fajta pácolt sajtot is tervezek, de ez biztosan a kínálat legbecsesebb darabja lesz.             

Elkészítési idő: 15 perc

Érlelés: 7-10 nap

Pácolt camembert

Hozzávalók:

• 3 kör alakú camembert sajt
• 2 közepes vöröshagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• pár szem színes szemes bors
• 2-3 babérlevél
• 1 teáskanál mustármag

szárított fűszerek:

• bazsalikom
• majoránna
• kakukkfű
• 1 ágacska friss rozmaring
• chili
• olaj

Elkészítése:

1. A hagymákat megtisztítjuk, minél vékonyabbra felkarikázzuk, a chilit is. 
2. A sajtokat keresztben félbevágjuk, szétnyitjuk, az egyik felét megpakoljuk a hagymákkal, chilivel, ráborítjuk a másik felét, mintha szendvicset készítenénk.
3. Egy széles szájú üveg aljára szórunk a fűszerekből keveset és a maradék hagymából is. 
4. Erre óvatosan ráhelyezzük az első sajtkorongot, rá megint kevés fűszer és hagymakarika, következik a második sajtkorong, ismét kevés fűszer és hagymakarika, végül a harmadik sajtkorong következik, melynek a tetejére néhány karika hagymát, színes borsot és chilit teszünk, rárakjuk a friss rozmaring ágacskákat is.
5. Felöntjük annyi olajjal, amennyi ellepi, az üveget lezárjuk, hűtőszekrényben 7-10 napig érleljük.
6. Pirítóssal, friss kenyérrel vagy péksüteménnyel fogyasztjuk. 

Litván céklaleves

Bármilyen meleg van, enni azért muszáj. Jó korán megyek a piacra, gyorsan beszerzem amit kell, s mire jön a hőség már otthon is vagyok. Imádok tobzódni a zöldségek, gyümölcsök bőséges kínálatában. Zsenge, mélybíbor színű bébicéklát is vettem, először arra gondoltam. hogy majonézes céklasalátát készítek belőle, de aztán hazaérve eszembe jutott, hogy a BBC GoodFood magazin első számában láttam én egy jó kis céklalevest Hegyi Barbarától, így adta magát az alkalom, hogy elkészítsem. A kicsit savanykás joghurtos-kefires dolgok különösen jól tudnak esni a melegben. Mivel a levest még csak főzni sem kellett, nagyon hamar elkészült. Az íze pazar volt, a színe meg egyenesen szemkápráztató.             

Elkészítési idő: 60 perc

Litván céklaleves

Hozzávalók:

• 4 szép nagy cékla
• 6 dl natúr joghurt
• 6 dl kaukázusi kefir
• 6 tojás
• 2 csokor friss kapor
• 2 csomag újhagyma
• só
• őrölt bors

Elkészítése:

1. A céklát héjában megfőzzük, még melegen meghámozzuk, hagyjuk kihűlni.
2. A tojásokat keményre főzzük, megpucoljuk, kettévágjuk, sárgáját külön tesszük.
3. A kihűlt céklát juliennre (hosszú vékony csíkokra) vágjuk.
4. Egy fazékban összekeverjük a 6 dl joghurtot a 4 dl kefírrel. 
5. A tojások sárgáját összedolgozzuk a maradék 2 dl kefírrel, sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a többi joghurtos-kefíres keverékhez. Hozzátesszük a céklát is, óvatosan összekeverjük, ha túl sűrű lenne kevés vízzel hígítjuk.
6. Tetejét megszórjuk az apróra vágott kaporral és felkarikázott újhagymával.
7. Jól behűtjük. 
8. Tálaláskor a leves közepére tesszük a félbevágott tojásfehérjéket, barna kenyérrel kínáljuk.

Cukkinis, paradicsomos tészta

Ebben az elviselhetetlen hőségben csak könnyű ételekre vágyunk. Vagy jól behűtött  zöldség,- és gyümölcslevesekre, salátákra, vagy ilyen gyorsan elkészülő egészséges és színes tésztafélékre, mint ez is. Volt még néhány finom zsenge bébicukkinim és pár szem koktélparadicsomom a hűtőben, de mivel vásárolni sem volt hangulatom kimenni, így ezeknek a felhasználásával készült a mai nagyon egyszerű, de mégis finom ebéd.  

Elkészítési idő: 30 perc

Cukkinis, paradicsomos tészta

Hozzávalók:

• 25 dkg spagetti
• 2 nagyobb vagy 4 kisebb bébi cukkini
• 1 nagy vöröshagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 4-5 koktél paradicsom
• szárított chilipehely
• só
• őrölt bors
• olívaolaj

Elkészítése:

1. Egy nagy fazékban enyhén sós vizet forralunk, kifőzzük benne a tésztát.
2. A cukkinikből zöldséghámozóval vékony cukkini szalagokat készítünk. 
3. Egy serpenyőben kevés olajat hevítünk, megpároljuk benne az apróra felkockázott vörös,- és fokhagymát. 
4. Hozzáadjuk a cukkini szalagokat, sózzuk, borsozzuk, majd 1-2 perc múlva hozzádobjuk a félbevágott koktél paradicsomokat is. 
5. Kevés chili pehellyel megszórjuk, pici vizet öntünk hozzá, óvatosan kevergetve ress-ropogósra pároljuk, ha kell, még sózzuk, borsozzuk.
6. Hozzákeverjük a kifőtt tésztát, kicsit összepirítjuk. 
7. Tányérra halmozzuk, tetejét parmezánnal megszórjuk.

Rántott karfiol Duendétől

Tegnap a nyári saláta mellé készült ám finom rántott karfiol is. Én általában hagyományosan készítem, bár ha sietek meg sem szoktam főzni a karfiolt, csak megmosom, leszárítom, sózom, szokásos módon bepanírozom (liszt-tojás-zsemlemorzsa) és bő, forró olajban, fedő alatt sütöm, hogy a karfiol meg tudjon a gőzben puhulni. Így intenzívebb karfiol íze marad és attól sem kell félni, hogy esetleg szétfő. A napokban Duendénél nézelődve rögtön megakadt a szemem a rántott karfiolon, annyira gusztusosan volt tálalva, apró fehér szezámmagok borították a ropogós bundát. Az keltette fel az érdeklődésemet, hogy a karfiol-falatkák tojás nélkül készültek, ami ugye nem elhanyagolható szempont a mostani tojásárakat tekintve. ITT elolvashatjátok a praktikát, illetve magát a receptet is. Mivel éppen volt egy szép nagy karfiolom itthon, nem tudtam megállni, hogy ki ne próbáljam ezt a változatot is. A felét azonban hagyományos módon készítettem, mert nem tudtam milyen lesz az újítás iránt a fogadtatás. Mondhatom, hogy nagy sikert aratott és hamarosan ismétlésért kiált. Duende, ezúton is nagy köszönet a receptért, nagyon finom volt!