Beni, a celEB + Boldi

Eddig, ha állatos poszttal jelentkeztem a blogon, sajnos az általában szomorú eseményhez vagy megemlékezéshez kapcsolódott. Most egy olyan történetet szeretnék megosztani veletek, ami happy end-el végződött. Beniről, a kutyahűség megtestesítőjéről lesz szó.

 Beni a kerületünk sztárja, most 12 éves. Ő senkié és mégis mindenkié. Több, mint 10 éve, hogy a gazdája meghalt. Az új lakóknak nem kellett, olyannyira nem, hogy véresre verték, több csontja eltörött és egyik napról a másikra az utcán találta magát. Az évek során jó emberek többször próbálták már örökbe adni, örökbe fogadni, de Beni senkinél nem akart megmaradni, visszavágyott a megszokott környékre, hiányzott neki a régi élete. Ő rendületlenül és hűségesen várja és csak várja vissza halott gazdáját, más gazdit nem tud elfogadni és nem is létezik számára. 10 év óta minden nap, télen, nyáron, esőben, fagyban szünet nélkül rója az utcákat, azokon az útvonalakon sétál, ahol egykori gazdájával szokott.

A környéken hamar híre ment a hűséges kutyus történetének, ezért a lakosok összefogtak Beniért, mindig volt, aki gondoskodott róla. Míg fiatal volt elszaladt és elbújt a sintérek elől, de most, hogy már öreg és reumásak a lábai nem tud. Egészen 1 évvel ezelőttig, ha jött a "forró drót" a lakók elbújtatták őt, míg el nem múlt a veszély. Hogy öreg korát biztonságban tölthesse, tavaly az önkormányzat vezetői hivatalosan is örökbe fogadták, így mivel már van gazdája, nem foghatják be és nem vihetik őt el. Kapott chipet, fizetik az oltásait és a gyógyszereit. Beni mindenért rendkívül hálás, nagyon jámbor, okos és szófogadó, mindenkitől szívesen veszi a simogatást.

Ennyi év után is szüntelenül keresi mindenhol a gazdáját, előfordult, hogy a szakrendelőbe is "benézett" a gyógytornára. Már mindenki számára szinte családtag. Magányos sétái során szívesen csapódik a többi kutya sétáltatóhoz és elkíséri őket egy darabon. Én is egy ilyen alkalommal fotóztam le őt. (Sajnos csak a mobilom volt nálam, ezért ilyenek a képek) Ha néha napján összetalálkozom vele mindig megsimogatom öreg buksiját és lapul a táskámban is neki finom falat.

Van egy kedvenc fája, ami alatt hűsölni szokott. Karácsonykor egy zöld kartonpapírból kivágott fenyőfát erősítettek a törzsére és ráírták, hogy "Beni fája". Jó érzésű emberek hamarosan Beninek szánt ajándékokkal rakták tele a fa alját. A lakók most egy új kutyafuttató megvalósításán fáradoznak. Sikerült már e nemes célhoz támogatókat is találni, s ha ténylegesen megvalósul a terv, egy szobrászművész hölgy megígérte, hogy Benit, mint a kutyahűség megtestesítőjét, megmintázza bronzból az utókor számára.

Beni örökbefogadása itt megtekinhető:

http://tv2.hu/musoraink/tenyek/25477_10_eve_hiaba_varja_a_gazdajat_a_kutya.html

Remélem, hogy Benike éltes kora ellenére még sokáig közöttünk marad és puszta jelenlétével megszépíti továbbra is a napjainkat.  

Néhány mondatot írnék BOLDI-ról is, akit innen a blogról már ismerhettek. Ő a mi cicánk, akinek az életéért 1 évvel ezelőtt sokat küzdöttünk. (Az előzményekről  itt, itt, és itt olvashattok) Boldi köszöni szépen, jól van. Már felnőtt korba ért, kis betyárból, most már nagy betyár. Szerencsére nem csavarog sokat, bár most a tavasszal volt 1-2 nap, amikor elment a cica lányokkal ismerkedni (és a frászt hozta ránk, hogy elveszett), de inkább itthon szeret lenni. Egyáltalán nem verekedős, nem szereti a konfliktusokat, inkább visítva menekül, ha egy másik bak megkergeti. Kedvenc tartózkodási helye változatlanul a madáretető, de ott legalább szem előtt van, mert valamelyik nap azon kaptuk, hogy a kéményben kotorászik. Szávika nagyon hiányzik neki, azt hiszem soha nem fogja kiheverni a hiányát, nagyon megviselte, hogy szemtanúja volt a balesetnek és elveszítette a kis barátját. Bármilyen sokat is foglalkozunk vele, néha látjuk rajta, hogy nagyon magányos nélküle. Mindenkinek köszönöm, aki érdeklődött felőle, mutatom róla a képeket.

Medvehagymás-juhtúrós kockák

Medvehagyma őrület van, nem csak a blogokon, de az ismerőseim körében is. Bizony ki kellene még jó néhány receptet próbálni a zsenge levelekből, addig míg a medvehagyma rövidke szezonja tart és persze azért is, hogy élvezhessük ennek a méltán népszerű növénykének az egészségre gyakorolt hatását. Tavaly sütöttem először medvehagymás pogácsát VIKI receptje alapján, ami olyan jól sikerült, hogy nekem azóta az egyik nagyon nagy kedvencem lett. Így idén sem hagyhattam ki a pogácsa készítést, de ezúttal juhtúrós változat készült, amit mi szintén nagyon szeretünk. Terveztem, hogy fagyasztok le belőle, de ez csak hiú ábránd maradt, mert nem volt ideje még kihűlni sem.

Elkészítési idő: 90 perc

Medvehagymás-juhtúrós kockák

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 25 dkg juhtúró
• 2 dl tejföl
• 2  tojássárgája
• a juhtúró sósságától függően egy kis só
• kb 20-25 db medvehagyma

kovász:

• 1/2 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 1 tk cukor

Tetejére:

• 2 tojásfehérje enyhén felverve
• 10-15 dkg reszelt trappista sajt

Elkészítése:

1. Az élesztőt felfuttatjuk a langyos cukros tejben.
2. A  lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, a kovásszal és a többi hozzávalóval, tésztává gyúrjuk.
3. Meleg helyen duplájára kelesztjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett felületen átgyúrjuk, téglalap alakúra nyújtjuk. Rászórjuk a felaprított medvehagyma felét. Hajtogatjuk, 1/4 órát pihentetjük.
5. Újból kinyújtjuk, megszórjuk a medvehagyma másik felével, ismét hajtogatjuk és 1/4 órát pihentetjük, ezt a műveletet még egyszer megismételjük.
6. Az utolsó pihentetés után a tésztát lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk, megkenjük a  tojásfehérjével, rászórjuk a reszelt sajtot.
7. Éles késsel egyforma kockákra vágjuk, sütőpapíros tepsibe tesszük, még 10 percet kelesztjük, majd előmelegített 180 C-os sütőben 25-30 percig sütjük.    

Megmutatom a saját medvehagyma termésemet is. A tavaly beszerzett gyökeres medvehagyma meghálálta a gondoskodást és ilyen szép nagyra nőtt. Fa tövébe, félárnyékos helyre ültettem, sokat locsoltam. Mikor idén végre eltűnt az áprilisi hó, akkor fedeztem fel a zöldellő leveleit. 3 kis bokrocskám van belőle, s bár ez a pogácsa  nem a "hazai"-ból készült, mert ahhoz még kevés lett volna a mennyisége, de 1-2 levélkét már lecsipkedtem róla a reggelihez, vacsorához.  

Medvehagymás, aszalt paradicsomos tojáskrémmel töltött dagadó

Múlt héten fedeztem fel, hogy már van medvehagyma a piacon, s mivel nagy kedvencem közé tartozik rögtön vettem is két nagy csomagot belőle. Én leginkább a maga természetes előfordulási formájában, vagyis nyersen szeretem enni, zsíros vagy vajas kenyérre aprítva, mert így nem vesznek el az értékes illóolajai, tápanyagai. Még maradt belőle egy fél csomagnyi, tovább már nem akartam tartogatni, mert megfonnyad, akkor jutott eszembe, hogy Napfény és Fűszer oldalán nemrég mennyire megcsodáltam a medvehagymával töltött dagadót, ami egyébként töltött húsok közül nálam viszi a prímet. Az alapötlet tehát Rebarbarától származik, de saját ízlésünkre formálva készítettem el. A bort és a fokhagymát elhagytam, de még volt néhány szem fűszeres olajban eltett, szárított paradicsomom, petrezselymet meg általában mindenbe teszek, így azok kerültek most bele. Köszönet a receptért, nagyon ízletes ebédünk volt. Mi könnyű, habos krumplipürével fogyasztottuk, de friss salátákkal, hidegen és melegen is finom.

Másik kedvenc töltött dagadóm receptje is megtalálható.

Elkészítési idő: 100 perc

Medvehagymás, aszalt paradicsomos tojáskrémmel töltött dagadó 

Hozzávalók:

• 70-80 dkg dagadó

töltelék:

• 5 főtt tojás 
• 1 egész tojás
• 2 zsemle
• 1 nagy vöröshagyma
• 1/2 csokor medvehagyma
• 1/2 csokor petrezselyem
• 4-5 olajban eltett aszalt paradicsom
• só
• bors
• zsír a sütéshez
• tej a zsemle áztatásához

Elkészítése:

1. A húst óvatosan felszúrjuk, vagy felszúratjuk a hentessel.
2.  Megmossuk, kívül, belül sózzuk, borsozzuk.
3. A tojásokat keményre főzzük, tojás szeletelővel felkockázzuk vagy lereszeljük.
4. Az apróra vágott vöröshagymát kicsi zsiradékon megdinszteljük.
5. A zsemléket tejben megáztatjuk, kifacsarjuk, a medvehagymát és a petrezselymet apróra vágjuk, az aszalt paradicsomot is kisebb darabokra aprítjuk.
6. A tojást ketté választjuk a fehérjét felverjük habnak.
7. A főtt tojásokhoz adjuk az áztatott zsemlét, medvehagymát, petrezselymet, aszalt paradicsomot, dinsztelt hagymát, tojás sárgáját és végül a felvert tojásfehérjét. 
8. Sózzuk, borsozzuk, masszává gyúrjuk.
9. A tojásos krémet beletöltjük a húsba, a végét hústűvel összetűzzük, hogy a töltelék ne folyjon ki.
10. A töltött dagadót tepsibe rakjuk, zsírt teszünk hozzá és felöntjük egy pohár vízzel. 
11. Alufóliával letakarjuk és 160-170°C-on 1 - 1 1/4 órát sütjük. 
12. Közben többször locsolgatjuk a saját levével.
13. Mikor a hús megpuhult levesszük a fóliát és szép pirosra sütjük.
14. Még 10 percet pihentetjük alufólia alatt, hogy leülepedjenek a hús nedvei, csak ezután szeleteljük.